Elhangzó szöveg: [Vass István Zoltán szinkron]: "Manapság egyre nehezebb a világ versenysportjának élvonalába kerülni és talán még nehezebb hosszabb időn át sikeresen szerepelni. Bár sportáganként elég nagyok a különbségek, mégis megállapítható: egy-egy sportoló mostanában rövidebb ideig képes az élen maradni, mint akár csak 10-15 évvel ezelőtt is. A generációváltás felgyorsult, a lépéstartás biztosítéka a jól szervezett utánpótlás nevelés lehet. Így fényűzésnek tűnik a tehetségek spontán feltűnésére számítani. A jó képességű gyerekeket keresni kell, idejekorán fölfedezni, majd szakszerűen segíteni fejlődésüket. A magyar sport hosszú éveken át sikert sikerre halmozott, tehetségek százai tűntek fel, és ez bizonyos fokú kényelmességre csábított. Néhány váratlan, de nem véletlen kudarc azonban elodázhatatlanná tette a jól szervezett, tudományos igényű utánpótlásképzést. [Páder János, az OTSH elnökhelyettese, szinkron]: "A világ versenysportja nagyon dinamikusan fejlődik, egymás után dőlnek meg a rekordok, mind magasabbra emelkednek a teljesítmények a világ versenysportjában. Ehhez arra van szükség, hogy fiatal tehetségeket keressünk, fiatal tehetségeket kutassunk fel, és megfelelő körülmények között készítsük fel őket, arra, hogy majd felnőtt korban helytálljanak ebben a nagy vetélkedésben. Számtalan sportiskola van az országban, 76 helyre gyűjtjük sportiskolákba a legtehetségesebbeket. A sportiskolák együttműködnek a testnevelési tagozatos iskolákkal. Ezekbe az iskolákba mindennapos testnevelésben részesülnek a tehetséges fiatalok, és délután pedig a sportiskolában foglalkoztatjuk. Kialakítottuk az utánpótlásnevelési központokat. Valamennyi megyének van egy ilyen központja. Ezek a központok állnak egyik nagy egyesületből, a nagy egyesület mellett működő sportiskolából, a sportiskolák támaszkodnak több tagozatos iskolára, és működik kollégium is a nagy egyesületek mellett. Így lehetővé válik az, hogy szerte az országban a legkisebb faluból vagy községekből a tehetséges fiatalokat ezekbe a központokba vigyük el, és itt korszerű felkészítési munkával a legkiemelkedőbb tudású versenyzőket neveljük belőlük." A sport legfontosabb utánpótlási forrása mindig és mindenhol az iskolai testnevelés és sport. A testnevelési órák nagyon fontosak, de önmagukban nem jelenthetnek megoldást. Már csak azért sem, mert a létesítményhiány számos helyen nehezíti a tanárok dolgát. A sportiskolai hálózat megszervezése szakszerűbbé tette a kiválasztást, intenzívebbé a nevelést. Ezek a gyerekek az egyik pestszentlőrinci testnevelés tagozatos iskolában ismerkednek a kézilabdázással. A 6-7 éves gyerekek számára az edzés egyelőre még inkább játék. Ez felel meg életkori adottságaiknak. A 10-11 éves korosztály részben labda nélkül végzi a gyakorlatokat, de a változatosság, a játékosság számunkra is nagyon fontos. Persze ők már erőfejlesztő és állóképességi gyakorlatokat is végezhetnek. Legalábbis addig, amíg számukra szórakoztató. Szerencsére a mozgásigényük óriási. A 7.-8. osztályosok már-már úgy bánnak a labdával, mint a felnőttek. Képesek taktikai feladatok megoldására is, ami természetesnek tűnik, ha tudjuk, hogy rendszeresen játszanak kézilabda mérkőzéseket. Számukra már korántsem ismeretlen a versenyek légköre, volt részük győzelemben és vereségben egyaránt. Amikor még csak az elhatározás született meg - többnyire a szülőkben - hogy az úszást választja a gyerek, bizony először a parton kell szót érteni edzőnek és tanítványainak. Ha azt akarjuk, hogy a gyerek otthonosan mozogjon a medencében, meg kell vele szerettetni a vizet. Elvégre az úszók úgy kezdik pályafutásukat, hogy nem tudnak úszni. És ilyenkor még nagyobb a biztonságérzet, ha a lábuk leér a medence fenekére. Én? Hogy oda leugorjak? Messze is van, hideg is… De nincs messze a nap, amikor már élvezetet jelent az úszás. A kezdeti öröm, a siker boldogsága azonban nem marad sokáig teljes. A frissen szerzett úszótudományt próbálhatja a gyerek unásig. Róják a hosszokat, nyüzsögnek, mint megannyi hangya, szorgalmasan. De nem fáradhatatlanul. Márpedig a fáradságon úrrá kell lenni a gyereknek. Az egyhangú munka idegőrlővé válhat, ha az edző nem teszi valamilyen módon változatossá, akár segédeszközt alkalmazva, akár más módon. Különben a tanítvány kedvét veszítheti, és először csak elmaradozik az edzésekről, majd végleg elvész a sportág számára. Kint a nyílt vízen, természetes környezetben igazi élvezet, ha siklik a hajó. Ehhez azonban a belépőt a tanmedencében kell megváltani. Aki a kenuzás alapfogásait rosszul tanulja meg, abból aligha lesz híres versenyző. A medence széléről könnyebb javítani az esetleges hibákat, mint a nyílt vízen a motorcsónakból kiabálva. A technikai felkészülés mellett persze mindennapos vendégek a gyerekek a kondicionáló teremben is. Az erőfejlesztés gyakran párhuzamosan halad a technikai képzéssel. Így csinálják ezt szerte a világon. A módszeres, orvosilag ellenőrzött, szakaszról szakaszra felépített erőfejlesztés minden sportágban az állóképesség alapja. Ez a moszkvai fedett labdarúgópálya az olimpiára készült el, és Európa-szerte párját ritkítja. Az időjárási viszonyok sokszor nehezítik a szabadtéri edzéseket, így a felnőtt csapatok számára ideális télen ez a lehetőség. Mégsem sajnálják időről-időre a gyerekeket is beengedni a fedett futballpályára. Elvégre egyszer - nem is olyan soká - ők lesznek a stadionok ünnepelt kedvencei. A torna. Az alapsportágak egyike. Lányoknál az átlag életkor egyre alacsonyabb, tizenéves világ- és olimpiai bajnokokat tart számon a közönség. A gyakorlatok színvonala egyre magasabb. Hihetetlen mennyiségű gyakorlás áll emögött. A gyerek, aki versenyszerűen sportol - legyen szó akár tornáról, akár más sportágról -, egyre kevésbé rendelkezik saját idejével. Az edzések kimerítőek és nem lehet mindenkiből bajnok. Van, akinek egy idő után elmegy a kedve, és van olyan is, akit eltanácsolnak. Pedig a sport önmagáért is szép, nem csupán az eredményekért. A jó testalkat, a harmonikus mozgás lánynak, fiúnak csak előnyére válhat. Mi lesz belőled emberke? Világhírű játékos, vagy csupán a labda, a mozgás szerelmese? És mi lesz belőletek gyerekek? Talán válogatott versenyző, vagy bajnokcsapat játékosa? Lesz-e türelmetek, akaraterőtök az edzések szakadatlan problémáit, sőt olykor gyötrelmeit elviselni? Képesek lesztek-e a lemondásra? Hiszen annyi a csábítás. Az életszínvonal emelkedik, a szülők igyekeznek mindent megadni, és az érvényesülésnek megannyi módja között válogathattok. A sport, ha valaki versenyző szeretne lenni, egész embert kíván. És a cél oly távolinak tűnik. [A kezdet kezdetén messze még a világrekord, a kiemelkedő teljesítmény. A színvonal túlságosan is magasnak tűnik. Szerencsére a gyerekek még nem gondolnak ezzel. A lehetőségeiket saját életkorukhoz viszonyítják. S, ha a cél távolinak is tűnik, elérhetetlennek talán nem.] Ők azonban egyelőre játszanak, mert számukra ez öröm. S hagyni kell, hogy örömet leljenek benne. Ez is lehet cél, nem is akármilyen. A sport egy életre."

Kivonatos leírás: