Elhangzó szöveg: Ami csak a mozivásznon képzelhető el: egy évszakkal néhány percre fiatalabbak leszünk. Nyári képek az őszben, a csupa nagybetűvel írt "vakáció" emlékképei, a sok kis szereplő örömére és bánatára. Hogyan is kezdődött? Ahogy minden évben, most is nagy izgalom, lázas készülődés közepette. Bőröndökbe és hátizsákokba kerültek a legkedvesebb játékok, a sportcipők és az úszóövek, a melegítők, a trikók és persze bőséges mennyiségű elemózsia. Ennyi cók-mók talán még egy földkörüli utazáshoz is elegendő lenne! Hát akkor most sport-vakációzzunk együtt az ország különböző tájain! Volt egyszer egy vakáció: Balatonzamárdiban is. Helyszín az ország egyik legszebb és legkorszerűbb gyermeküdülőtábora, a Vasas Szakszervezet nagyszerű létesítménye, ahol minden együtt van ahhoz, hogy a mozgásra áhítozó, vagy inkább örökmozgó gyerekek jól érezzék magukat. A déli parton ez volt az első olyan nyaraló tábor, ahol a kéthetes váltásokban rendszeres, szervezet napi sportfoglalkozás is szerepelt. Ötletben, kedvcsinálásban nem volt itt hiány. A hangulatos foglalkozásokhoz ott volt a "nagy víz"; még csak szervezni is alig kellett. A legjobb persze a Balaton vizében, ahol csak két kaput kell felállítani, és máris kezdődhet a kézi-vízipóló, a gyermekek találmánya. Lehet cselezni, birkózni, egymást jól meggyömöszölni, és nagy fröcskölés közepette - ez a legszebb - óriásakat dobálni a kapura. A labda persze a szárazföldön is fontos kellék, a tét pedig óriási, hiszen ezen a mérkőzésen a déli part üdülőtáborainak válogatottjai vetélkednek, igazi rangadón. A fonyódligeti táborban nyaralók a Szabadiban üdülő lányok válogatottjával játszanak. A szünetben tábori vetélkedő: ki a legügyesebb, ki a legerősebb? Ez a kislegény egyszer Nyilasi Tibort is szeretnél legyőzni dekázásban. A pontrúgások győztese pedig csokitortát kap jutalmul. Sokan vállalkoztak arra is, hogy felmérjék saját erejüket: feszülnek a karok, erősödnek a mell- és vállizmok. Nem, nem! Ők igazán nem akarnak Magyar Zoli nyomdokába lépni, de az erőgyűjtés jó lesz majd az őszi-téli hónapokra. Hát, akkor erősítsük, alapozzuk magunkat. Ami pedig most következik, az a Világválogatott-Magyarország szupermérkőzés, persze csak kicsiben; a nemzetközi csapatban a Magyarok Világszövetségének kisebb nagyobb vendégei, ahány játékos, annyi nemzet képviselője, az összekötő kapocs a sport és a játék, vetélkedés ez a javából, de békében, barátságban. Akik kimaradtak a futballcsapatokból, azokat az atlétikai pálya várja: 60 m-es sprintfutás, majd nekifutás, elrugaszkodás és földre érkezés. Ez a 13 éves kislány 542 cm-nél landolt; néhány év múlva talán az egész ország megismeri a nevét. Csupán itt, ebben a táborban az elmúlt nyáron 3800 gyerek ismerkedett az atlétika különböző ágaival. A súlylökés csak látszólag könnyű erőpróba, ugye fiúk? El kell még a tanár bácsi segítsége, de akadnak már olyanok is, akik ügyesen, jó messzire lökik a nehéz vasgolyót. Nem, nem, ők sem lesznek majd felnőtten a sportpályák bajnokai, de így is lehet erőt gyűjteni, és ami még fontosabb: vetélkedni, hogy "majd én megmutatom", aztán majd mindezt megírni anyunak, apunak. Ki jut a legmagasabbra, ki viszi át a magasságot? Próbálkozások minden elképzelhető stílust felvonultatva, sikerrel, és sikertelenül, bátran, jókedvűen, úgy vetélkedve. És amihez nem kell semmi felszerelés: tömegfutás a tábor épületei, fái között. Naponta zárófoglalkozásként, úgy 2000 méter. Ez is az állóképesség, a kitartás egy kis vizsgája. Volt egyszer egy vakáció a Bükkben, az ország legszebb erdőiben, legmagasabb fáinak árnyékában, vadregényes ösvényeken, mesébe illően szép tisztásokon. Alföldi, tiszántúli gyerekek járták az ország e szép vidékét. Ismerkedtek a sziklákkal, a ritkán látott lejtőkkel és kaptatókkal, az erdő virágaival, állataival. A természetjárás igazán egészséges sport. A nyári túrák emlékei majd megíródnak majd az örsi- és rajnaplókba, az osztályok emlékkönyveiben. Lesz majd mesélnivaló és dolgozatírás is lesz: "Legszebb nyári emlékeim" címmel. Akkor bizonyára a hegyek, erdők, virágok, madarak látványa, a hosszú túrák emlékei elevenednek fel ismét. Az egész olyan volt, mint egy nagy felfedezés. Milyen rossz lett volna ebből kimaradni! És volt egyszer egy vakáció a fővárosban az óbudai Barátság parkban is, ahol a szezonban több, mint 12,000 gyerek élvezhette a szünidő szépségeit és sportolhatott, gyarapíthatta nyári élményeit. Ezt a parkot a kerületi Sporttanács, az üzemek és a szülők segítségével építette meg, fiatal testnevelők jöttek ide szívesen nyári gyakorlatra, szerveztek különböző sportjátékokat. Ez már majdnem igazi vízipóló. Az ügyesebbek úgy bombázzák a kapukat, mint egykor Szívós, Faragó, Csapó és a többi olimpiai bajnok. Most a Szellő utcai általános iskolások csapata mérkőzik a Kerék utcaiakkal. Az önfeledten hancúrozó gyerekek közül néhányan azóta már szakemberek irányításával kóstolgatják a férfiasan nehéz játék mesterfogásait. Ez a bemelegítés sem akármilyen: minden izmot alaposan meg kell dolgoztatni a nagy mérkőzés előtt. Mini Mundial a Bécsi út fölötti Kisstadionban. A csapatok országok nevét vették fel: Brazília, Argentína, aztán Olaszország, NSZK, magyar szereplőkkel, igazi világbajnoki szereplésről álmodozó kis reménységekkel. Mit szól az első lépésekhez, az első ütésekhez Taróczy Balázs? Ő már jól kezeli az ütőt. Gyenge Dani a Bécsi úti iskolából. Nem valószínű, hogy ők is eljutnak egyszer Wimbledonba, vagy az országos bajnokság döntőjébe, dehát tulajdonképpen ez sem baj, hiszen a legfontosabb, hogy a sportot már megszerették, igényeik közé tartozik a mozgás, a versengés, ami nélkül meg sem lehet lenni. Egyszer egy vakáció nagy örömökkel, apróbb bánatokkal, emlékekkel, élményekkel, sok napsütéssel, kevés esővel és sok-sok sporttal. Folytatása következik jövőre!

Kivonatos leírás: