Elhangzó szöveg: A Népstadion 30. születésnapját ünnepli. Igazi felnőtt korba lépett. Pedig viharos múltja van. 30 éve alatt itt 4872 gól esett, 543,000 kalap repült a magasba, és sokszázezer szurkoló fogadta meg, hogy soha többé nem teszi be a lábát ide, úgy éljen! Aztán a következő fordulóban megint csak ott volt. A nagy nemzeti stadion felépítését kerek 80 éven át ígérték a közönségnek. Aztán a felszabadult ország felépítette. 1948-ban fogták kezükbe először az ásót a régi Lóverseny téren, amely a főváros ostromakor az utolsó szükségrepülőtér volt. Az építkezésen napról-napra ott forgatták a szerszámot a társadalmi munkások és a legjobb magyar sportolók is. Atléták, labdarúgók, tornászok, ökölvívók dolgoztak a területen. Bizonyára akad, akinek ez a kubikus legény arca is ismerős. Tavasz, nyár, ősz, tél. Öt éven át épült legnagyobb sportlétesítményünk. Itt lett világmárka az Elektroimpex villanyújságja is. 100,000 néző is befért ide, az állóhelyes korban. 100,000 néző, vagyis pontosan hússzor annyi, mint ahány jelen van manapság egy MB 1-es rangadón. A Népstadion legérdekesebb csúcseredménye: az olimpiai bajnok kalapácsvető Németh Imre a kezdetektől több, mint 25 évig állt az intézmény élén. Ez a felvétel 1953. augusztus 19-én készült. Másnap megnyíltak a kapuk és Budapest, a magyar sport gazdagabb lett. A megnyitó ünnepségről elevenítjük fel a képeket. Ezek itt kifejezetten sajtóügyek. Leírt, telefonba vagy mikrofonba mondott tudósítások, fényképek és mozgóképek. Néha az egész világ kíváncsi volt arra, hogy mi is történt a Népstadionban. A szurkolónak meg mindig maradt a vigasz: ő másképpen látta, ő jobban látta, sőt tulajdonképpen egyedül ő látta jól. A Magyar Filmhíradó a három évtized alatt 495 filmtudósítást készített, ebből harminc játékfilm is kitelt volna. Archívumunkból harminc esztendő legszebb góljait válogattuk össze, és most elmeséli majd önöknek újra… igen ott a pálya szélén ő… [Szepesi György szinkron]: "Fiúk, most mindent bele adni! Szétziláltuk már az angol védelmet… Czibornál a labda, ez igen, két cseles mozdulat, Kocsisé a pompás továbbítás, Kocsis lő, gól! Hát, igen valahogy így volt ez 1954 tavaszán a magyar-angolon a Népstadionban. De a folytatásra is érdemes odafigyelni, Puskásé a labda villámgyors kitörés és újra zörög a háló! A végeredmény? 7:1. A 100. magyar-osztrák nemcsak a kivételes jubileum miatt marad meg örökre a magyar labdarúgás történetében. A magyar futball nagy örege, Schlosser Imre miatt is, aki kezében a 100. mérkőzés labdájával újra mezbe öltözötten, könnyes szemmel emlékezik a múltra, amikor 1906 és 1927 között ő volt a magyar válogatott félelmetes csatára. Schlosser még egyszer a labdába rúg, de nem sokkal később örökre búcsúzunk Slózitól. De a kerek labda nem pihen. Bozsik átemel és Kocsis fejes: az elődök dicsőségének méltó folytatása a magyar Aranycsapat. Egy szép gól a jubileumi hat közül. Szerzője Tóth II. József. S itt már a Vasas-Rapid KK döntő. Lelkesedik a szurkoló. Raduly lő, és majd kiszakad a háló. A Vasas középcsatár Szilágyi egy gólját is tanítani lehetne. Íme, a nemesveretű serleg, a KK győztes Vasas és a mérkőzés hőse Szilágyi Gyula. És most jön Albert Flórián! Jobbra-balra dőlnek a németek, így kezdődött 1959-ben egy 18 éves fiú pályafutása. De Sándort sem tudja feltartóztatni az NSZK védelem, micsoda gól! Milyen mámoros lelkesedés. 4:3-ra győzünk a volt világbajnok ellen. És újra búcsú a Népstadionban! Barcs Sándor köszönti a százszoros válogatott Bozsik Józsefet. A pályatárs Grosics mellett a fiatalabbak, Tichy, Solymosi, Mészöly szeretete veszi körül a nagyszerű labdarúgót, aki méltó módon vesz búcsút: ő lövi a magyar gólt az uruguayiak hálójába. Szép volt, köszönjük! Vlagyimir Kuc, Vlagyimir Kuc, szájról-szájra jár a név a zsúfolt lelátón. Bátor irama, óriási tempója egyaránt a világklasszis mutatja. De most történik valami, hátul apró termetű magyar fiú nyomul fel, 80.000 ember helyéről felállva, padok tetején ugrálva buzdítja, hajtja Kovács Józsefet, s Prücsök a rokonszenv és lelkesedés orkánjának vitorláin repül, szál és megnyeri a Népstadion történetének legizgalmasabb futóversenyét. Megszólal a csengő. Vékony, fekete fiú húz el. Hosszú haja zászlóként lobog utána. Iharos Sándor tempója a célegyenesben sem csökken. A magyar tájfutás nagy napjai ezek: a magyar közép- és hosszú távfutók világcsúcsot világcsúcsra halmoznak. A Népstadionban született 18 világcsúcs közül Iharos egymaga ötöt ért el, és ezúttal is sikerült." Európa-bajnokság 1966-ban. Sok későbbi olimpiai bajnokot itt ismert meg a nagyvilág. Irena Kirszenstein Lengyelországból. Ludwig (Sic!) [Helyesen: Wolfgang] Nordwig az NDK-ból. A kontinens gerelyvetői közül kimagaslott a szovjet Jan Luszisz. Majd egy évtizedig a világ élvonalában a magyar Zsivótzky és a szovjet Klim. És itt nyerte második súlylökő Európa-bajnokságát Varjú Vilmos. Az utóbbi években pedig világ élvonalbeli atlétái adnak itt randevút a Budapesti Nagydíjon. 1983-ban az amerikai gátfutó - a hét éve veretlen - Edwin Moses volt a sztár. 1955: Kosárlabda Európa-bajnokság Budapesten. A döntőt a szovjet és a magyar csapat játssza. A szovjet együttest akkoriban évekig egy csapat sem győzte le. De akkor nagyon együtt voltak a magyar kosarasok: a Népstadion parkettjén született a magyar kosárlabdasport első Európa-bajnoksága. A szabadtéri szorítóban két világnagyság: magyar részről Papp Laci, a csehszlovákoktól Torma Gyula. Összkomfortos létrájuk tetején még a fotósok is ámuldoztak Torma II. virtuóz technikáján. És volt… és volt és van, és lesz, évről-évre újra, szakadatlanul és megunhatatlanul a nagy össznépi játék, a színészek-újságírók rangadója, vidám műsorokkal tarkítva. Hogy miért itt? Talán azért, hogy évente egyszer azért mégiscsak megteljék a Népstadion. A játék? Csetlenek, botlanak, az iram sem óriási, dehát ez csak szórakozás. A gyerekeknek, de a felnőtteknek is már futballtörténelem Puskás öcsi. Ő pályára lépett ismét 1981-ben az öregfiúk mérkőzésén. Az évek elszálltak ugyan, a testsúly is gyarapodott… de erre a beadásra a fejes nem hibázott: rezeg a háló. A magyar testnevelés tömegsportjának szép ünnepe az Országos Sportcsarnok. Ilyenkor a főváros és tizenkilenc megye küldöttei randevúznak itt. A sokezer méter filmszalagból, apró képkockák millióiból ismét előttünk a küzdőtér. A harminc esztendő egyik emlékezetesen kedves, hangulatos képsora a budapesti Univerziádén készült. Egyetlen estére jött Budapestre és 80,000 néző előtt szerepelt Louis Armstrong, az aranytrombitás. S nem énekelte még Armstrong sem ennyi ember előtt legnépszerűbb számát a Hello Dolly-t.

Kivonatos leírás: