Elhangzó szöveg: Mesél a filmkrónika: válogatott tornaverseny a sportcsarnokban. Az utolsó nagy erőpróba az 1964-es tokiói olimpia előtt. Ducza, Müller, Oroszi és Katica, azaz Makray Kati, akitől a bennfentesek érmet várnak a felkelő nap országában. És a Postás akkor 19 éves válogatottja nem is maradt adós a sikerrel: felemás korlát gyakorlatát ezüstéremmel jutalmazták a pontozók. Az "álomgyakorlatot", amelyet még ma is csodálattal figyelhetünk. A 60-as évek egyik legjobb magyar tornásznője a négy női szeren tizennyolcszor nyert mesterfokú aranyat. Ez már az aztékok földje, Mexikóváros. Az olimpiai bajnokságot nyert párbajtőr válogatott tablója: a legmagasabb és a legrövidebb hajú - ott balra - a mindig mosolygós arcú Schmitt Pál, aki tornászlányt választott feleségének, Makray Katit, de a víváshoz is hűséges maradt. Így mondják: csapattagnak született, közösen vívott sikerek részesének, mert az egyéni versenyeken csak nagy ritkán jutott el a dobogó legfelső fokáig. Hogy milyen sportágat választott magának? Tessék csak figyelni! Ahol mindenre és mindig is a lehető leggyorsabban kell reagálni, ahol egy szemvillanás alatt évtizedekig emlegetett drámák zajlanak le, ahol egyszerre lehet örömittas indiántáncot és kínosan keserves bukásokat látni. De lépjünk gyorsan négy évet előre. A páston Kulcsár Gergely, a mindent eldöntő asszóban, amely újabb aranyérmet jelent a párbajtőr válogatottnak. Schmitt Pál ebből a sikerből is derekasan kivette a részét, s még hol volt nagyszerű pályafutásának végétől. Mit is csinálhat egy sportoló anyuka és egy sportoló apuka három csemetéje? Sportolnak, egyelőre csak a televízió előtt, de máris nagyon lelkesen, pedig még nem is ők a főszereplők a képernyőn, az ország kis kedvencei. Ezek a felvételek 1977 tavaszán készültek. Majd újabb képkockák a film archívumából. A legnagyobb lány – Alexa - az úszással barátkozott meg először, de azután a teniszjáték varázsa őt is a fehér sport világába csábította. Nyomában Petra és Gréta is ütőt fogott. [Makray Kati szinkron]: "Én mindig úgy gondoltam, hogy valami olyan sport felé irányítsam a gyerekeket, amit nagyon sokáig tudnak csinálni, és mindig örömet okoz nekik. Bármilyen más versenysportot, ha választottak volna, előbb-utóbb abba kell hagyni, vagy azért, mert nincs partner, vagy, mert már nem néz az jól ki, hogy bemegy egy terembe és ott tornázik, vagy az úszást sokáig lehetett volna csinálni, de aztán úgy gondoltuk, hogy a tenisz az a játék, amit, ha már nem versenyez, akkor is partnerral a maga szintjén mindig tud játszani. Én úgy gondolom, hogy a tv által megszerzett, úgynevezett népszerűség szerencsére a lányokra nincsen hatással. Tehát a magánéletüket meg nem zavarta, ezt nagyon könnyen le lehet mérni az osztálytársak és a barátoknak, illetve hát a környezetnek a visszajelzéséből. Minden csoda három napig tart, mindent meg lehet szokni. Ők nem tornászok, ezt tudják róluk, ők is alkalmanként készülnek csak fel erre a tv szereplésre. Tehát nincs is benn a tudatukban. Sokszor el is felejtik, hogy ők a tv tornászok, csak, amikor meg ismerik őket és rájuk kérdeznek, akkor, ja, én vagyok, nem, nem én vagyok, szóval nem nagyon szeretnek ezzel ők büszkélkedni." Schmitt Pál és a magyar sport nagy dicsősége: a párbajtőröző olimpiai bajnokból lett sportdiplomata a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új tagjaként mondhat esküt, s szoríthatja meg Juan Antonio Samaranch elnök kezét. 42 esztendősen adatott meg számára ez a nagy elismerés! [Schmitt Pál szinkron]: "Tisztába vagyok vele, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagságba való jelölésem nem kizárólag személyemnek szól, ez elsősorban a magyar sport gyönyörű szép hagyományainak az elismerése, aztán a Magyar Olimpiai Bizottság tradícióinak és állandó jelenlétének az elismerése és nyugtázása, nem utolsósorban összefügg megválasztásom Csanádi Árpád barátommal, aki, mint Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja 20 évig dolgozott ezen a poszton, és kimagasló eredményeket ért el. 1984-et írunk, olimpia éve, hát egy protokoll olimpián túl vagyok, még sok feladatom nem volt az idén, a szarajevói téli olimpián, de már Los Angelesben ezt nem mondhatom el, igenis aktívnak kell legyek, részben a Magyar Olimpiai Bizottságot segíteni munkámmal, hiszen ott főtitkár vagyok, és nagyon remélem, hogy a NOB-ban is most már számítanak rám, és aktív tagként fognak kezelni."

Kivonatos leírás: