Elhangzó szöveg: A magyar színházak dolgozói a Nemzetiben tartottak közös megemlékezést. Major Tamás nevében Gobbi Hilda ismerteti a Kis Színház forradalmi jelentőségét. [Gobbi Hilda]: Kis Színház története a legizgalmasabb tanulság, 125 esztendős harc, diadalsorozata a reakciós erők ellen, a kozmopolitizmus, az előkelő, élettelen művészet, a színészek tudatlansága, a sablon, az emberi magatartás hiánya ellen. A legmagasabb, legélőbb művészet kapcsolata a leghaladóbb erőkkel és a néppel". /taps/ Színházaink küldöttei harcos üdvözletüket küldik a moszkvai Kis Színház dolgozóinak és megfogadják, a magyar színészek tanulnak a Szovjetunió művészetéből, hogy jól teljesítsék komoly hivatásukat. Az ünnepi műsorban Somlay Artúr, Ladomerszky Margit Gorkij világhírű színművének, a "Jegor Bulicsov"-nak egyik jelenetét adják elő. [Ladomerszky Margit]: "Ne énelőttem és ne az emberek előtt tarts bűnbánatot, hanem Isten előtt! Az emberek nem bocsátanak meg, de Isten, Isten irgalmas. Tudod, rablók, egész életükben bűnöztek, de aztán megadták Istennek, ami Istené és akkor a lelkük megmenekült. [Somlay Artúr]: Értem, értem, igen! Hogyha egész életedben loptál és raboltál, hogyha összelopkodtál egy egész vagyont, de aztán az egyházra hagytad, akkor nem tolvaj vagy, hanem hívő." /nevetés, taps/ Befejezésül az Operaház balettkara a "Poloveci táncok"-at mutatja be, Borodin "Igor herceg" című operájából.

Kivonatos leírás: Nemzeti Színház, Gobbi Hilda (élő), majd mások beszédei, háttérben Rákosi-mellszobor, Lenin és Sztálin arcképe, felirat: "A magyar színházak dolgozói üdvözlik a 125 éves moszkvai akadémiai Kis Színházat". Somlay Artúr és Ladomerszky Margit a színpadon (Jegor Bulicsov, élő, részlet). Poloveci táncok az Operaház balettkara előadásában (élő, részlet, a színpad előterében a karmester és a zenekar egy-egy tagjának sziluettje). Tapsoló közönség.