Elhangzó szöveg: Bányaiparunk legjobb dolgozói november 26-án a párt és a kormány összehívására országos értekezletet tartottak, hogy megtárgyalják a széntermelés fokozását. A küldöttek forró lelkesedéssel köszöntötték népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat, a bányászok atyját. Az értekezleten Zsofinyecz Mihály mond beszámolót. [Zsofinyecz Mihály]: "A népgazdaság szénnel való ellátása szoros kapcsolatba (sic!) van a békéért folytatott küzdelemmel. Tudjuk, hogy a bányászat előtt álló feladatok megoldása elsősorban a bányászokon mulik (sic!). Ezért elhatároztuk, hogy mindent megteszünk, ami erőnkből futja, hogy hozzásegítsük bányászainkat e feladat elvégzéséhez. A párt és a Minisztertanács határozata: a bányászok nehéz munkájuk elismeréseképpen olyan kedvezményeket és különböző jutalmazásokat biztosított a bányászoknak, amilyenben egyetlen iparág, iparágban dolgozók nem részesülnek (sic!)." /taps/ A beszámoló utáni vitában Kusnyér Zoltán salgótarjáni bányamérnök a munkaverseny segítségéről beszél a műszakiak munkájában. Papp Mária, az ország első női bányafelvigyázója felszólította a dolgozó nőket, hogy kövessék az ő példáját. Varga Barnabás tatabányai Kossuth-díjas vájár a munkaerők helyes csoportosításával foglalkozott és így folytatta. [Varga Barnabás]: "Ezenkívül én úgy látom, hogy a mi feladatunk a termelés állandó javítása és fokozása. Most a napokban terjesztettem az üzemvezetőség elé egy újítást, amit el is fogadtak. Az országos bányászértekezlet emlékére, az új munkamódszerem bevezetésével, ha hazamegyek az értekezletről a közeli napokban, 400%-ot fogok teljesíteni." /taps/ A vasutas küldöttség nevében Tóth III. János sztahanovista mozdonyvezető üdvözölte az értekezletet és bejelentette, hogy a vasutasok fűtőanyag-megtakarítással segítik a széncsatát. Havrán István, a Bányászszakszervezetet főtitkára az üzemi szakszervezetek munkájának megjavításáról beszél. Ezután az értekezlet tagjainak hatalmas lelkesedése közben Rákosi elvtárs szól a bányászokhoz. [Rákosi Mátyás]: "Mi tette szükségessé ezeket a lépéseket, amelyeket a párt és a kormány most a bányászság felé tett? Szociálista (sic!) iparunknak gyors, merném mondani, viharos fejlődése. A bányászság munkája következtében a széntermelés is természetesen gyorsan növekedett. Az a 13%, amivel az idén a bányászok több szenet adnak a népi demokrácia közgazdaságának mint tavaly, az óriási teljesítmény. Az egyik elvtárs itten azt mondotta, hogy nem elég nekünk a bányász, nekünk szociálista (sic!) bányász kell! És én most tovább megyek. Azt mondom, nem elég a bányászatot emelni, nekünk szociálista (sic!) bányászatot kell létrehoznunk! És meg kell értenie mindenkinek, hogy a szociálista (sic!) bányász az már egész más, mint a régi vágású bányász. A nők és az ifjak megjelenése is rákényszerít bennünket arra, hogy szociálista (sic!) módon nézzük ezt az egész kérdést. Külön szólni akarok egy pár szót a mi kommunista elvtársainkról és DISZ tagjainkról. A kommunista azért kommunista, hogy a termelésbe (sic!) is megmutatja, hogy népének és pártjának hű fia. És nem lehet az jó agitátora a kommunista ügynek, aki a munkában nem mutatja meg, hogy ott is kitesz egy emberszámot. Mikor a bányász ott dolgozik a föld mélyében és fejti a szenet, akkor tisztában legyen azzal, az úttal, amit az a szén megtesz, a kazánokon keresztül, amik az ipart erősítik, a villanyon keresztül, ami a kultúrát erősíti. A közt az összefüggés közt, ami a saját munkája, ott a föld mélyén, és a szociálizmus (sic!) általános építése között van. És a közt az összefüggés közt, ami a saját pillanatnyi eredménye és azon eredmény között van, amit közvetve kap vissza. Amikor a falujába bekötő út épül, amikor mozi épül, kultúrház, szülőotthon, amikor a gyereke középiskolába, vagy egyetemre járhat, szóval megköveteljük az egyes kommunistától is, hogy a maga apró munkája és a hatalmas szociálista (sic!) építés közt meglássa az összefüggést. Legyenek tudatában annak, hogy mögöttük áll a mi hatalmas, harcedzett pártunk, és legyenek tudatában annak is, hogy minden csákányütéssel, minden csille szénnel segítik fölépíteni nemcsak a magyar népi demokráciát, a magyar szociálista (sic!) államot, de segítenek megvédeni békénket, segítenek győzelemre vinni azt a nagy ügyet, amelyet immár nyóccázmilliós (sic!) béketábor képvisel, amelynek élén ott áll fölszabadítónk, a nagy Szovjetunió, és mindannyiunk szeretett, bölcs vezére, a mi Sztalin (sic!) elvtársunk." /vastaps, "Éljen Sztálin!", "Sztálin-Rákosi!"/ A bányászat legjobb dolgozói magas kitüntetésben és jutalomban részesülnek. Tajkov András vájár, a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatát kapja ötezer forint pénzjutalommal. Futó János salgótarjáni vájár, és Károlyi József várpalotai segédvájár a Magyar Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapja. Idős Kolarik Ferenc dorogi vájár, Kusz János komlói vájár, Simon Kálmán tatai bányamérnök a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát kapták. Összesen negyvenhárman részesültek kitüntetésben. Az értekezlet napján bányaüzemeink ünnepi műszakkal köszönik meg a párt és a Minisztertanács nagy jelentőségű határozatát. Napokkal előbb röpgyűléseken tettek felajánlásokat napi előirányzatuk túlteljesítésére. A várpalotai bányában Jakab Ferenc vállalta, hogy előirányzatát húsz csilléről harminc csillére emeli. A műszak napján Néphadseregünk katonái is segítenek a békéért folytatott széncsata hőseinek. Buzai István élmunkás vájár napi tizennyolc csille helyett ötvenöt csillét termel. Jakab Ferenc segédvájár a november 7-i huszonnégy csille helyett negyven csillét termel. A bányatelep dolgozói szeretettel és megbecsüléssel köszöntik a széncsata hőseit. A várpalotai szénbányák dolgozói ezen a napon 138%-ra teljesítették tervüket. A pécsvidéki MESZHART bányák telepén az István akna dolgozói 147%-os átlagteljesítményt értek el. Tavasz Lajos segédvájár teljesítménye 307,6%. Hős bányász dolgozóink országosan 169,1%-ra túlteljesítették a napi termelést, így viszonozták a párt és Rákosi elvtárs gondoskodását.

Kivonatos leírás: Országos Bányászértekezlet 1950. nov. 26-án, az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének nagytermében (a színpad felett feliratok, Rákosi, Lenin és Sztálin arcképe). Tapsoló bányászküldöttek és Rákosi Mátyás a pódiumon. Zsofinyecz Mihály beszéde (élő, a tribünön, Rákosi mellett Vas József, Kádár János, Dobi István, Kovács István, Apró Antal, Pothornyik József és mások). Kusnyér Zoltán, majd Papp Mária beszéde. Varga Barnabás beszéde (élő). Tóth János, majd Havrán István beszéde. Rákosi Mátyás hozzászólása (élő, közben pillanatképek a hallgatóságról, az asztalokon csatos üvegek). Rákosit és Sztálint éltető, tapsoló bányászok. Tajkov András, Futó János, Károlyi József, Kollarik Ferenc, Kusz János és Simon Kálmán átveszi kitüntetését. Ünnepi műszak a bányászértekezlet tiszteletére (a várpalotai bányaüzem épületei, bányászok munkamegbeszélése, felajánlások, "több szénnel a békéért" felirat, a honvédség katonái is részt vesznek a kitermelésben, csákánnyal dolgozó vájárok). Virággal köszöntik a bányászokat munka után. Csillék szállítják a szenet. A MESZHART pécsi bányatelepének kitermelési versenye (épületek, csillés szénszállítás, (épületek, kormos arcú bányászok és bányásznők köszöntése a műszak végén: virágcsokrot kapnak, tapsoló gyerekek és asszonyok, tangóharmonikások és klarinétos játszik; a felvételek alatt a Hej, ha nyílik a tárna c. bányászdal szól).