Elhangzó szöveg: 1951 tavaszán új nehézipari gyár építését kezdték el Gyöngyös határában. A gyárat szovjet gyorsfalazással, előre gyártott épületelemek felhasználásával, korszerű szerkesztési elvek alapján építették. Így a vállalt határidőnél másfél hónappal korábban, 1951. december 21-én készen állt az új Váltó- és Kitérőgyár. Ma már teljes üzemmel működik. A gyár dolgozóinak zöme a környék lakói közül került ki. Szalóki Anna alig három hónapja darus, mégis úgy végzi munkáját, mintha világéletében ezt csinálta volna. A vasúti váltók alkatrészeit horizontál padokon gyalulják méretre. Minden munkát géppel végeznek. A váltók nyugodt felfekvését milliméter pontosan begyalult acéllapok biztosítják. Ez a gép a sínkeresztezések helyét vájja ki. Itt is átképzős dolgozik. Safrankó János eddig alkalmi munkán tengődött, most havonta ezer forint körül keres. A váltók és kitérők elemeinek összeállítását tapasztalt szakmunkások útmutatása mellett végzik. A minőségi ellenőrzés után készen állnak az új váltó- és kitérőberendezések, hogy később rendező pályaudvarokra, állomásokra kerülve elősegítsék vasúti közlekedésünk egyre nagyobb arányú fejlődését.

Kivonatos leírás: A Váltó- és Kitérőgyár Üzemi Vállalat (később: MÁV Kitérőgyártó Üzem, ma: VAMAV Kft.) gyáregységeinek építése Gyöngyös határában (gyorsfalazás: dolgozó élmunkás kőműves férfiak és nők brigádja; betonelemek daruval történő beemelése). A felépült gyár épületei, egyik tetején ötágú csillaggal. Munkaképek a szerelőcsarnokban (darukezelő nők, váltóalkatrészek gyalulása, köszörülése, csavarozása, munka közben cigarettázó férfi, fején kucsmával). Váltó működés közben egy pályaudvaron (vasútállomási irányító központ, vasutastiszt a váltókezelő berendezések előtt, a sínpálya melletti váltó működése (közelkép), érkező gőzmozdony.