Elhangzó szöveg: Mezőgazdaságunk gépesítése egyre több géphez értő szakembert igényel. A kecskeméti szakiskola évente háromszáz kombájnvezetőt ad mezőgazdaságunknak. A dobkosár beállítását magyarázza a hallgatóknak Renke Ervin műszaki előadó, a dobkosár pontos beállításával fél százalékra lehet csökkenteni a szemveszteséget. Asztalos József abonyi, Horváth Irén dunavecsei, Horváth János az örkényi gépállomás traktorosai az itt tanultak alapján már szemveszteség nélkül akarnak aratni. Gyakorlati órákon a motolla és a vágószerkezet beálítását (sic!) hazánk első kombájnvezetője Fodor János tanítja. Fontos a helyes beálítás (sic!), mert aratás után a tarló magassága a további talajművelést segíti, vagy akadályozza.Szilágyi Erzsébet Törökszentmiklósról jött. Még csak nyolc hónapja dolgozik a gépállomáson, s egyike lesz az ország legfiatalabb kombájnvezetőinek. Latyák Lajos, a füzesgyarmati gépállomás kétszeres sztahanovistája kommunista példamutatással jár elől a tanulásban.Vezetési órákon sajátítják el a hallgatók a helyes gépkezelés gyakorlatát. A kecskeméti iskola végzett kombájnvezetői segítik szociálista (sic!) mezőgazdaságunkat, hogy az 1953-as tervévben kalászosainkat két és félszer több kombájn arathassa.

Kivonatos leírás: Kecskeméti utcakép (családi házak a kombájnvezető szakiskola környékén, iskolába sétáló férfiak). Egy tanóra az iskolában (Renke Ervin tanár a táblánál a dobkosár beállítását ismerteti, figyelő, jegyzetelő hallgatóság; a falon műszaki rajzok, Rákosi-címer, Lenin, Rákosi és Szálin arcképe). Fodor János szakoktató (Hitler-bajuszos, középkorú férfi), a szakmai gyakorlati órán a kombájn szerkezeti részeit mutatja a diákoknak (jegyzetelő férfiak és nők). Latyák Lajos kombájnszerelés közben. Vezetési gyakorlat (nők és férfiak a gép volánja mögött).