1953. március
Magyar Filmhíradó12.
Sztálin örökké él - Sztálin halála alkalmából készült híradó különkiadás 18410 megtekintés, 0 hozzászólás, 13 megosztás
Több filmhír ebből a híradóból:
1

Adatlap

Inzertszöveg: Sztálin örökké él
Elhangzó szöveg: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nagy fájdalommal értesíti a pártot és a Szovjetunió minden dolgozóját, hogy március 5-én este kilenc óra ötven perckor, súlyos betegség után, elhunyt Joszif Visszarionovics Sztálin. Szívbe markoló fájdalom, kisírt szemek kísérik a lesújtó hírt mindenfelé, amerre csak ember él. Sztálinunk szíve megszűnt dobogni. Sztálin meghalt. Gyászol a magyar nép is. Akinek szabad hazánk minden eredményét, minden sikerét köszönhetjük, aki a legjobban szerette az embereket, és akit a legjobban szerettünk, eltávozott közülünk. Olyan hihetetlenül hangzik, hogy ő már nem él. Ő, aki maga volt az élet. Tatabánya. Tárnák sötétjénél gyászosabb a hír, Sztálin nincs többé. A bányászok lehajtott fővel, elszoruló szívvel emlékeztek meg a nagy halottról. De a fájdalom mögött ott az erő. Adjunk még több szenet a hazának! - hangzik a fogadalom. A bányászok az éjszakai műszak után nem haza indultak, hanem vissza a bányába, hogy a szén újabb tonnáival adózzanak Sztálin halhatatlan emlékének. A város, mely sohasem lett volna nélküle, s amely az ő nevét viseli. Sztálinváros építői a gyász napjaiban lélekben őrt álltak a ravatal mellett. Aki életében erőt adott a népeknek az újjászületésre és felemelkedésre, halálával is erőt sugároz. Neveddel építjük szebbé, hatalmasabbá a béke acélerődjét, Sztálin elvtárs! Gyászolnak a Rákosi Művek dolgozói. A Csőgyár karbantartó részlegének dolgozója, Krizsán elvtárs beszél [Krizsán]: "Sztalin elvtárs meghalt! De a mi részünkre Sztalin elvtárs élni fog. Sztalin elvtárs él! Él a tanítása, elvtársak, él az útmutatása, és élnek azok a szavak bennünk, elvtársak, amely szavakat Sztalin elvtársunk Lenin elvtárs temetésén mondott el: hogy mi kommunisták különös emberek vagyunk, mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva. Elvtársaim, ezek a szavak vezessenek minket az elkövetkezendő időkben az ellenség elleni harcban, a munka frontján, az éberség frontján, elvtársak! Nekünk úgy kell dolgozni, hogy méltók legyünk ezekhez a szavakhoz, hogy mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva!" Sztálinra gondolnak a szántóvetők. Az ő emlékét idézi az ürömi Cservenkov TSZCS gyászgyűlése [tsz-elnök]: "Kedves Elvtársak! Nagy tanitónk (sic!), a mi szeretett, drága Sztálin elvtársunk eltávozott közzüllünk (sic!). Elvtársak, gondolkozzunk vissza, ki volt ő! Az, aki az egész világ proletár népjeinek az életéért harcolt. Az övét nem sajnálta érte odaadni. A dicső szovjet nép Sztálin elvtársba (sic!) nem csak saját vezérét, hanem ami drága barátunkat és az egész világ dolgozóinak nagy vezérét és tanítóját veszítette el." Gyászol népünk hadserege. Tábornokok, tisztek, katonák fogadalmat tesznek, hogy a jövőben még keményebben állnak a béke és szabadság őrhelyein. Olyan sziklaszilárdak lesznek, mint Lenin és Sztálin hős katonái. 1917 októberében az Auróra cirkáló ágyúinak tüzében felragyogott az emberiség új korszakának hajnala. A párt szavára az elnyomott nép fegyvert ragadott és az emberiség történelmében első ízben döntötte meg a földesurak, gyárosok és bankárok uralmát. A forradalom harcát Lenin oldalán Sztálin vezette győzelemről győzelemre. 1924, meghalt Lenin. Sztálin, Lenin hűséges tanítványa valósította meg a szocialista haza felépítésének lenini tervét. Megkezdődött a sztálini ötéves tervek korszaka. Sztálin útmutatása alapján hatalmas vízi erőművek épülnek. Sztálin elvtárs mindenütt ott van, ahol a szocialista iparosítás döntő ütközete folyik. A Dnyeper tajtékzó vize a szovjet hatalomnak termel áramot. A kihalt sztyeppéken gigászi gyártelepek magasodnak. A párt fiai a szocializmus építésének idején is hűséggel álltak Sztálin mellett. Ordzsonikidze, Kaganovics, Kalinyin, Vorosilov, Kujbisev, Kirov. Sztálin vezette a parasztok millióit a boldog élet, a szocialista gazdálkodás útján. A rohammunkás kolhozparasztok első értekezletén mondotta Sztálin: A kolhozrendszerben a parasztok a saját maguk és a kolhozaik javára dolgoznak. Sztálint tartja atyjának a Szovjetunióban élő valamennyi nemzetiség. 1937-ben a Legfelső Tanácsba választott képviselőket a szovjet nép. Sztálin elvtárs arról beszél, milyenek legyenek a nép igazi képviselői. A választóknak, a népnek azt kell követelniök képviselőiktől, hogy maradjanak feladataik magaslatán, hogy munkájukban ne süllyedjenek le a politikai nyárspolgárok színvonalára, hogy ugyanolyan félreérthetetlen és határozott vezetők legyenek, mint Lenin. Hogy bátrak legyenek a harcban és könyörtelenek a nép ellenségeivel szemben, mint Lenin volt. Hogy mentesek legyenek minden pániktól, amikor a helyzet bonyolulttá kezd válni, és a láthatáron valamiféle veszély rajzolódik ki, mint ahogy mentes volt Lenin. Hogy bonyolult kérdések eldöntésénél, amikor minden irányú tájékozódásra van szükség, ugyanolyan bölcsek és megfontoltak legyenek, amilyen Lenin volt. Hogy ugyanolyan igazak és becsületesek legyenek, mint Lenin volt, hogy ugyanúgy szeressék népüket, mint szerette népét Lenin. 1940-ben Moszkvába érkezett Rákosi elvtárs. Sztálin féltő gondoskodása mentette meg számunkra drága életét a Horthy-hóhérok karmai közül. 1941. november 7-én, amikor a fasiszta hordák Moszkva kapuinál állottak, Sztálin a Vörös téren beszélt. Elvtársak! Az egész világ szeme rátok szegeződik. Bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramia bandáját meg tudja semmisíteni. Nagy felszabadító küldetés lett osztályrészetek. Legyetek hát méltók e küldetésre, vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzelmes zászlaja. Sztálin vezérletével űzték Sztálingrádtól Berlinig a hős harcosok a hitleri hordát. Sztálin csapásai alatt hulltak porba a fasiszta zsarnokság horogkeresztes zászlói, amelyek árnyékában oly sok évig szenvedtek Európa népei. A győztes csaták után ő adott eszmét, erőt, terveket a hatalmas természetátalakító munkára. A Volga-Don csatorna a kommunizmus alkotásainak első szülötte. Sztálin a béke! - hirdetik a Szovjetunió nagy építkezései. Amíg a Volga és Don habjai zúgnak, élni fog Sztálin neve. Teste a ravatalon pihen, de él a lenini-sztálini párt. Harcostársai, hű tanítványai búcsúznak tőle. Rákosi elvtárs, akinek életét ő adta vissza nekünk, most mindannyiunk fájdalmát hozta el a ravatalhoz. Az Országgyűlés gyászülésen emlékezett meg Sztálinról, népünk felszabadítójáról, a haladó emberiség nagy halottjáról. A képviselők néma felállással tisztelegnek a nagy halott emlékének. A gyászbeszédet Nagy Imre, a Minisztertanács elnökhelyettese mondja [Nagy Imre]: "Tisztelt Országgyűlés! Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre, gyászba borult népünk színe elé, midőn a Tisztelt Országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszarionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybe iktató javaslatom. Elvtársak! Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fassiszta (sic!) hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták, és országunkat a német fassizmus (sic!) igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot, és vezette ki a szabadság világába. Hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot elfogadni szíveskedjék!" [az Országgyűlés elnöke]: "Elfogadja-e az Országgyűlés a törvényjavaslatot?" [az egybegyűltek]: "Igen!" [az Országgyűlés elnöke]: "Kimondom a határozatot, az Országgyűlés bölcs tanítónk és útmutatónk, Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimusz halhatatlan emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadja." 1953. március 9-e. Pár perc múlva tíz óra. Gyászol a világ. Öt percre megáll az élet. Most temetik Sztálin elvtársat. Délután soha nem látott tömegek zarándokolnak Sztálin szobrához. A gyászgyűlésen Gerő Ernő elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese mond beszédet [Gerő Ernő]: Budapest dolgozó népe, elvtársak, barátaim! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának hívó szavára eljöttetek ide, fővárosunk dolgozóinak százezrei. Eljöttetek a nagy Sztálin szobrához, hogy kegyelettel adózzatok ama férfiú emlékének, akinél senki nem tett többet a népek szabadságáért és függetlenségéért, az egyetemes emberi haladásért, a békéért. Sztálin meghalt, de műve él és örökké élni fog. Él és élni fog a megújhodott, mindinkább szocialistává váló magyar nemzetben is. Él és élni fog a kizsákmányolástól és elnyomástól mentes, szocialista Magyarországban is, melyet az ő tanítása nyomán a Szovjetunió segítségével épít népünk. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, munkásosztályunk, dolgozó népünk úgy lesz méltó a nagy Sztalin emlékéhez, ha még hívebben és következetessebben (sic!) valósítja meg tanítását. Örök dicsőség tanítónknak, a kommunizmus építőmesterének, népünk felszabadítójának, Sztálinnak! Éljen Marx, Engels, Lenin, Sztálin győzhetetlen tanítása! Vezessen bennünket győzelemről győzelemre a nagy Sztálin lobogója!" Pártunk nevében Gerő Ernő és Révai József elvtársak visznek koszorút a nagy Sztálin szobrához. A Minisztertanács nevében Nagy Imre és Hidas István elvtársak. Farkas Mihály elvtárs néphadseregünk koszorúját hozta el. A Szovjetunió nagykövete, Kiszeljov elvtárs. Dolgozók százezrei borítják virágerdővel a nagy vezér szobrát. Siratjuk nagy kor legnagyobb fiát. A történelem mérnökét siratjuk, de terveit, nagy művét fel nem adjuk! Sztálin tanít, Sztálin vezet tovább.
Kivonatos leírás: Moszkvai városképek (Kreml, Lenin mauzóleum, Szpasszkaja-torony, a Kreml a Moszkva folyó felől). Sztálin portréja. Szomorú munkásarcok, férfiak veszik le fejükről sapkájukat a gyász és tiszteletadás jeleként, könnyeiket törölgető asszonyok. Budapest gyászban (fekete zászló kitűzése a Parlament épületére, fekete zászlók a Szabad Nép épületén, a belváros egy trafikja előtt a Szabad Nép Sztálinról megemlékező vezércikkét olvassák az emberek). Archív felvételek Sztálinról (egy idős asszony megöleli, levelet fogalmaz két, népviseletbe öltözött nő társaságában, egy fiatal nővel beszélget). Tatabányai bányászok és bányásznők megemlékezése egy tárna mellett (egy társuk beszédet olvas fel, hozzászólások, fogadalomtétel, Szálin arcképe gyászkeretben). Sztálinváros gyászol (a Vasmű panorámaképe, építkezések, fekete zászló a Május 1. utca egyik lakótelepi házának ablakán, koszorúzók a Sztálin mellszobrával díszített ravatalnál, gyűlés a gyártelepen). A csepeli Rákosi Mátyás Művek munkásainak gyászszertartása a vállalat udvarán (beszédet (élő) hallgató alkalmazottak (munkások és munkásnők arca közelképen), az elnöki emelvényen Sztálin arcképe és kisméretű mellszobra). Az ürömi tsz kultúrházában tartott megemlékezés (gyászkeretes Sztálin kép, mellszobor, beszédet mondó harcsabajuszos férfi a színházteremben (élő)). A Néphadsereg emlékműsora egy budapesti laktanya udvarán (beszéd, felsorakozott katonák). Archív felvételek az 1917-es októberi orosz forradalomról (játékfilm- és híradórészletek: az Aurora ágyúlövése, a Téli palota ostroma, tömeg az utcán; Sztálin és Lenin festményeken). Lenin Sztálin ravatalánál (korabeli archív). Természetátalakítás, nehézipari beruházások a Szovjetunióban (olajfúró tornyok, vízerőmű, gyártelepek füstölgő kéményekkel, Sztálin szemléket tart különböző építkezéseken, gyárcsarnok a napsugarak fénypászmáival). Sztálin és a kommunista politikustársai, köztük a "kaukázusi klikk" tagjai egy tárgyaláson (Ordzsonikidze, Kaganovics, Kalinyin, Vorosilov, Kujbisev, Kirov). Arató kombájnok. Gépesített szovjet agrárium (arató kombájnok, Sztálin beszéde a kolhozparasztok értekezletén, tagköztársaságok, nemzetiségek képviselőivel, selyemköpenyben, pipázva). Sztálin beszéde az 1937-es tanácsválasztások alkalmával (orosz hang, a narrátor magyar szinkrontolmácsolásával). Rákosi vonatról száll le, kis csoport virágokkal fogadja. Szálin beszéde a Vörös téren felsorakozott katonasághoz (1941 ősze, élő). Archív háborús felvételek a Vörös hadseregről (repülőszázad, fogadalmat tevő pilóták, szovjet zászló Lenin arcképével, harckocsizók, hajóflotta, repülők, gyalogság, tüzérség). Orosz katonák a berlini utcákon, vörös zászló kitűzése a Reichstag épületére, díszszemle, német zászlókat halomba dobáló katonák a Vörös téren, a hadsereg és a civil lakosság díszfelvonulása Moszkvában. Sztálin íróasztalnál. Építkezések a Szovjetunióban (a Volga-Don csatorna madártávlatból, az építőmunkások tömegei ünneplik az építkezés befejezését, a duzzasztómű légi felvételről, a tározó partján Szálin-szobor). Sztálin holtteste a ravatalon, mellette az SZKP KB tagjai a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában (fotó). Rákosi és Dobi a ravatal mellett (fotó). Gyászülés a magyar Parlamentben, 1953. március 8-án, vasárnap (Farkas Mihály, Révai József, Andics Erzsébet, Gerő Ernő, Hidas István, Kiss Károly, Vas Zoltán, Szabó Piroska, Nógrádi Sándor, Apró Antal, Erdei Ferenc a hallgatóság soraiban. Nagy Imre beszéde (élő), mögötte az Országgyűlés elnökeként Rónai Sándor ül; a háttérben Sztálin egészalakos képe; Rónai felolvassa a Ház határozatát). Budapesti és magyarországi képek 1953. márc. 9-én, gyászol a nép (Blaha Lujza tér, óra, közlekedő körúti villamosok, teherautók, gyalogosok; pillanatképek a pár percre megálló, gyászukat kifejező emberekről (masiniszták, hegesztőmunkások, mezőgazdasági munkások; panorámakép a Nagykörúton (álló villamosok, gyalogosok; egy épület tetején "Sör" reklámfelirat, Mávag Tr5-ös 12-es busz). Székesfehérvár, Városház tér, áll a forgalom, gyászolnak az emberek. A Nemzeti Színház társulatának gyászoló színészei (Bessenyei Ferenc, Major Tamás, Lukács Margit, Ruttkai Éva). Tömeggyűlés a Dózsa György úti Szálin-szobornál 1953. március 9-én, hétfő délután (vonuló emberek a Szabadság-hídon, a Nyugati pályaudvarnál, majd a Városligetben; panorámakép a Dózsa György úton sétáló tömegről, háttérben a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum. Sztálin-szobor (totál); Gerő Ernő beszéde (élő; panorámaképek az eseményről: a szobor hátteréből, a tér túloldaláról és a tömegből filmezve; a szobor totálképe előterében a párt sorfalával; közelik a résztvevőkről: fejkendős fiatal asszonyok, matrózok. Pongrácz Kálmán, Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre és Kiszeljov az emelvényen; ágyúsortűz; koszorúzók: Gerő Ernő és Révai József, Nagy Imre és Hidas István, Farkas Mihály, Kiszeljov, majd a főváros képviselői; Rákosi Mátyásné (Kornyilova) közelképen. Totál a Szálin-szoborról és emelvényéről.
Kapcsolódó témák: -
Szakmai címkék: -
Kapcsolódó helyek: -
Személyek: -
Nyelv:magyar
Kiadó:MHDF
Azonosító:mfh-53-12-01

Címkék

-

Hozzászólások

Ehhez a filmhírhez még nem érkezett hozzászólás.
Új hozzászólás (1000/0 karakter)
Ha a filmhírrel kapcsolatban szeretné közzétenni véleményét, kérjük,
regisztráljon, vagy lépjen be az oldalra.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem