Elhangzó szöveg: Valamikor ketten lakták ezt a villát, egy nagykereskedő és a felesége. Ma száznegyven gyermek második otthona. A kisgyerek itt kerül először a közösségbe. Ez nem megy minden zökkenő nélkül. Az enyém és a tiéd mellett nehezen tanulja meg: a miénk. A közösség fegyelmét először evés közben teremtik meg. Ma Kovács Marika a napos, jó étvágyat kíván. Ki kér még a lekváros kenyérből? A nagyobbak csoportja már közös munkát készít. Otthonról hozott gyufaskatulyákból, színes pappirokból (sic!), parafa dugókból ház, autó, daru készül. Így épül fel játék közben Sztálinváros mása. A közös munka után bábszínház következik. Ez a történet is önfeláldozó barátságra neveli az óvodásokat. Népköztársaságunk gondoskodása egyre szebbé teszi gyermekeink életét. "A fejeden arany taréj, a szakállad selymes fehér. Ki énekel odakint olyan szépen? Én vagyok az erdei kisállat. Mit hoztál nekem? Kukoricát hoztam neked, hogy mind megegyed! Na jól van akkor, kimegyek! De nem bántasz? Dehogy bántlak, dehogy bántlak, inkább úgy szeretlek, hogy majd megeszlek! Jaj, kandúr, kandúr, neee! Látod kiskakas, megmondtam, hogy ne higgyél annak a ravasz rókának!"

Kivonatos leírás: Óvoda egy egykori nagykereskedő család budai (?) villaépületében (épület homlokzat, főbejárat). Éetképek (birkózó fiúk, közbeavatkozó óvónő (a gyerekek kezet fognak), a háttérben díszes kandalló, kis asztalon Rákosi-mellszobor. Étkezés, lekváros kenyér osztása fonott kosárból. Papírházakat, darut autót fabrikáló gyerekek (a feladat Sztálinváros papír makettének elkészítése). Bábszínházi előadás a gyerekek főszereplésével (élő részlet, két bábszínész a paraván mögött: róka, kakas és cica szerepében; tátott szájjal figyelő, nevető gyerekközönség).