Elhangzó szöveg: A Magyar Néphadsereg Színházában József Attila ötvenedik születésnapján Ascher Oszkár mondotta el a költő önéletrajzát. "1905-ben születtem Budapesten. Anyám mosással és takarítással tartott el minket. Szülői felügyelet híján iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvemben azonban érdekes történetet találtam Attila királyról, és nekivetettem magam az olvasásnak. Makóra kerültem a Demke internátusba, megjelentek első verseim. 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. Magyarból, franciából és filozófiából jelentkeztem a Szegedi Egyetem bölcsészeti karán. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor kijelentette, hogy belőlem, amíg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár. Mert olyan ember, úgymond, aki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését." "Én egész népemet fogom, s nem középiskolás fokon, tanítani." A proletáriátus jövőjének rendíthetetlen harcosa volt. Alakja példaképe ifjúságunknak, lelkesítője egész népünknek. Horváth Márton mondotta ünnepi beszédében: "Ünnepli József Attilát a párt, amely magáénak vallja, a magyar munkásosztály és a nép, és az épülő szocializmus egész költői nemzedéke ünnepli őt, mely mesterének tekinti."

Kivonatos leírás: A Magyar Néphadsereg Színházának színpada, a háttérben József Attila nagy alakú portréja. Tapsoló nézők. Ascher Oszkár beszél (szinkron). Budapesti utcán játszó gyerekek. József Attila szülőháza (külső). A költő édesanyjának képe; a gyerek József Attila. A makói Széchenyi tér: az előtérben a hősi emlékmű, a háttérben a járási tanácsháza; konflis halad el az épület előtt. A Makói Friss Újság néhány lapszáma. József Attila fiatalkori képe. A költő Névnapi dícséret című verse a Nyugatban. A szegedi egyetem épülete (külső). A Szeged című lap, benne a Tiszta szívvel című vers. Iskolai óra tanulókkal. Horváth Márton beszél (szinkron). Veres Péter és Hegedűs András az elnökségben. Tapsoló közönség.