Elhangzó szöveg: (Gózon Gyula:) "Képzeld el, hallottál már ilyet? Nem akar színész lenni..." Képek, amelyek nem térnek vissza. Berky Lili és Gózon Gyula otthon. (Berky Lili:) "...Miklóskám, gyere csak ide, gyere csak ide, nézd csak, éppen most olvasok egy verset Petőfi Sándortól! Minden művészetek fején a korona a mi művészetünk. Ellent ki mondana? Mi szép, mi szép, mi szép a mi föladatunk, legyünk büszkék reá, hogy színészek vagyunk!" (Benkő Gyula:) A hajlékban, ahol az élet játékait játsszuk, ahol a művészet tükrében embert mutatunk az embernek, most mély fájdalom szorítja szívünket. Berky Lili, a mi Lili nénink meghalt. Küzdelmes sors, hosszú pálya, Nagyvárad, Kolozsvár, Budapest csiszolja, fényesíti ezt a gyöngyszemet. De mit is mondhatunk, mikor ez a fájdalom ott rezeg ezrek és ezrek lelkében és velünk együtt sírnak mindenütt, ahol hallgatják a magyar szót, ahol Berky Lili, a művész igézője, tanítója lett a lelkeknek?" Berky Lili művészetét egy emberöltő ismerte, egy emberöltő gyászolja. Az élet mulandó, de akit szerettünk, arra mindig emlékezünk.

Kivonatos leírás: (archív:) Berky Lili és Gózon Gyula unokájukkal egy lakásban. Berky Lili az unokájának olvas fel. Berky Lili öltözője. Benkő Gyula hangja szól. Fényképek a művésznőről. Benkő Gyula beszél a ravatalnál. Bitskey Tibor a gyászolók között. Koszorúk. Gyászolók a sírnál. Honthy Hanna megöleli Gózon Gyulát. Orbán László és Benke Valéria a gyászolók között. Gózon Gyula kíséri a koporsót. Gyászoló tömeg. Koszorúk a síron.