Elhangzó szöveg: Szebbnél szebb nótákat írt. Bánatosat, vígat, szerelmeset, fájdalmasat, hogy amilyet igaz szíve tolmácsol a Tisza vízének nyári csöndes ritmusából, a fűszál susogásából, az utcák dolgos embereinek életéből, a szülői házról szőtte dalait a nagy szegedi cigánymuzsikus, Dankó Pista. Most, születése száz éves évfordulóján emlékezik reá szülővárosa. Ezen a hegedűn több mint ötszáz dalt játszott. Melódiáit ismeri az egész ország. Ezért nevezte őt nótafának a szegedi nép. A három sósperec, Szőke kislány, csi, csi, csi, Lemondás, Most van a Nap lemenőben, a leghíresebbek közül való. Dankó Pista hegedűjét a legfiatalabb szegedi prímás, a tizenhét éves Lakatos Géza szólaltatja meg. És a szegediek elhozták az emlékezés virágait oda, ahol örök álmát alussza a nótaköltő. A Dankó-nótákat megőrzik a dalos emberek, ahogy Móra Ferenc írta: az ég csillagaitól a mezők füvéig, az egész világ.

Kivonatos leírás: A Tisza partján hegedülő cigánylegény; városszéli utcák, háttérben a fogadalmi templom tornya; Dankó Pista szobra; Dankó Pista hegedűje; dalainak kottaborítói és kottái a 17 éves Lakatos Géza átveszi Dankó hegedűjét; zene; virágok, koszorúk Dankó sírjánál.