Elhangzó szöveg: Hetven éve járom reggelente a kispesti utcát. Ismerem az embereket és ők is ismernek engem. Dávid Jánost, a helyi Népfront Bizottság elnökét. Minden ház, minden ember szívemhez nőtt itt, örömével, gondjával, teli autóbuszokkal és villamosokkal együtt. Ilyenkor, korán reggel még üres a strandfürdő, de a traktorgyárban már pezseg az élet. A munkás kultúrház, melyet önerőnkből építettünk harminchat esztendeje, néma tanúja a régi Kispestnek. Az utcára kényszerült gyermekeknek, Róbert bácsi ínség konyháján. És a lelenc háznak, ahonnan minden harmadik gyereket elvitt a TBC. Az egykori Cséri telepen ma vidám gyerekek játszadoznak, s a bádogviskók helyén korszerű munkáslakótelep épül. A kispesti javasasszonyok kuruzslása már a múlté. 1958 egészségvédelmét, a négy emeletes SZTK rendelő jelenti. De hogy a jövőről is szóljunk, látogassunk el a korszerű szülőotthonba, ahol most bemutathatom önöknek nyolcvanöt éves városunk legifjabb állampolgárait.

Kivonatos leírás: Dávid János a Népfront Bizottság helyi elnöke Újpest utcáin sétál. Buszok, 52-es villamos, strand, traktorgyár. Munkás Kultúrház. Régi felvétele: szegényeknek ételt osztanak az utcán. Régi felvétele: lelencház, szomorú gyerekek. A mai kor vidám gyerekei. Lakótelep. SZTK épülete. Szülőotthon, csecsemők.