Elhangzó szöveg: Tíz éve már, hogy az egykor elhagyatott külvárosok formailag is beleolvadtak szocialista hazánk Nagy-Budapestjébe. Nagyot lépett előre az idő azóta Csepelen is. Új utcák, lakóházak százai. Éjjeli munkásszanatórium. De a Királyerdő szélén áll még mutatóban egy-két viskó. Innen indultak el először a Weiss Manfréd Gyárba Papp Lajos és társai. Weiss báróék sok bűntől terhes gyári irattárában ráakadtunk egykori tanoncszerződésükre 1913-ból. És ráakadtunk a több ezer régi elbocsátási kartonra is. Nézzék csak, munkaidő alatt cigarettázott, lázító, felbujtó, agitátor, veszedelmes kommunista. Múltak az évek, az évtizedek és Papp Lajos, a kiváló géplakatos ma ugyanúgy áll a munkapadnál. Itt van Csigai Ferenc, a munkásból lett csoportvezető is, meg a többi veszedelmes ember, akik együtt érték meg az évfordulót. A negyven éve itt dolgozókat, a törzsgárdát köszöntik most munkatársaik, a szerszámgépgyáriak. S a több ezer főnyi törzsgárda emlékjelvényén ott ragyog a gyár képe, a Vörös Csepelé.

Kivonatos leírás: Leszerelik Csepel községtábláját. Őrbódé elbontása. Új lakótelepek Csepelen. Csepeli munkásszanatórium bejárata. Szegénylakások, királyerdei viskók. Családi fénykép. Irattári szekrény. Weiss M. irattára. Régi tanoncszerződések. Régi dokumentumok. Papp Lajos a szerelőcsarnokban. Csigai Ferenc csoportvezető az irodában. Munkásgyűlés. Kitüntetések átadása. A kitüntetettek. A csepeli gyár bejárata.