Elhangzó szöveg: Húsz éve halt meg Bartók Béla, a modern európai zene kiemelkedő alakja. A dunántúli Iregszemcsétől a Csíki-havasokig őrzi emlékét az erdei tanyák és puszták népe. Erre vitt népzenekutató útja csaknem két évtizeden át. Őrzik emlékét egykori akadémiai dolgozószobájának immár történelmi nevezetességű darabjai is: öreg fonográfja s a teleírt kottalapok. És emlékezik a pályatárs és jó barát, Kodály Zoltán. (Szinkron) "Bartók Béla abból az emberfajtából való, amely örök elégedetlenségtől hajtva mindent meg akar változtatni, mindent szebbé, jobbá akar tenni, amit csak a földön talál. Ebből kerülnek ki a művészet, a tudomány nagyjai, a nagy forradalmárok: Kolumbuszok, Galileik, Kossuthok, akik mind másképpen hagyták maguk után a világot, mint ahogy találták." 1940-ben. a fasizmus elleni tiltakozásul önkéntes száműzetésbe Amerikába utazik. De itt sem lelt igazi otthonra. A New York-i kőrengeteg nemcsak hazájától, de életadó zenei táptalajától is elszakította. Várja a háború befejezését, hogy végre ismét hazatérhessen, de közben súlyos beteg lesz, és kórházba kerül. S ez a haladó szellemű, kiváló művész anyagi gondok közepette hal meg Amerikában éppen most, 20 esztendeje.

Kivonatos leírás: Bartók Béla portréfotója. Megemlékezés Bartók Béláról, halálának 20. évfordulója alkalmából. Kutatásainak útja, szobája, amely ma múzeum. Kodály Zoltán emlékezik Bartókra. A Bartók-gyűjtemény, Bartók Amerikában. A Ferncliff temető. Bartók sírja.