Elhangzó szöveg: Távol a városoktól, messzi falvakban és mezőkön alkonyattájt ma is megszólalnak a különböző népi hangszerek. Arasznyi hosszúságú a nádmirliton, népi nevén, a nádduda. A többlyukú, végénfúvós fafurulya az egyik legrégibb pásztor hangszer. A hosszú duda a hegyvidékeken ismert. Ez, és még számos népi hangszer először került bemutatásra a Néprajzi Múzeumban. Dél-Dunántúlon kedvelik az ötlyukú hosszúfurulyát. A doromb az egyik legrégibb hangszer. Fémből készült, nyelvmozgatással és ujjpöccintéssel ad hangot. Hólyagmembránnal födött fazék nádvesszővel: ez a köcsögduda. A kanásztülköt jelzőeszközként használják. A tambura, a lantfélék családjába tartozó hosszúnyakú hangszer, perzsa-arab területről, török és délszláv közvetítéssel jutott el Magyarország délebbi részeire. A citera az egyik legnépszerűbb paraszthangszer. A Nagyalföld tanyavilágában mindenütt ismerik. Fadorongból kézi faragással készítik a kecskeformájú fejet, majd csont vagy fémberakással díszítik. Ezt a fúvórészt erősítik hozzá a kecskebőrhöz. … így szól a bőrduda. Hajdan divatos nyugat-európai eszköz volt a tekerő, népi nyelven a nyenyere. A fakorongos, fabillentyűs hangszer napjainkban a déli megyékben ismert. A Néprajzi Múzeum kiállításán nagy sikere volt a tekerő bemutatónak.

Kivonatos leírás: Kiállítás a Néprajzi Múzeumban – a hangszereket a film használat közben is bemutatja. A bemondószövegben szereplő hangszerek megszólaltatva. Kodály Zoltán és felesége a kiállítás látogatói között, a hosszúdudát szemlélik, később a nyenyerénél látjuk, majd a nézősereg között.