Elhangzó szöveg: 125 évvel ezelőtt, a jódezüst lemez, a dagerrotípia feltalálása nyomán Magyarországon is elterjedt a fényképezés. Igaz, hogy az első években olyan hosszú volt az expedíciós idő, hogy a fényképész nemcsak exponált, hanem biztosította a páciens fejének mozdulatlanságát is. Ebből az időszakból maradt ránk a Petőfi Sándorról készült kép. A korabeli fényképész saját műtermét, a fényirodát is megörökítette. A Nemzeti Galéria kiállításán 125 év érdekesebb fényképeit állították ki, köztük portrékat: Blaha Lujza, Jászai Mari és Ady Endre édesanyjával. Közben fejlődött a technika, és a mozgékonnyá vált kamera a történelmi események krónikása lett. Az első riportképek a Tanácsköztársaság eseményeit örökítették meg. A két világháború között sok fotóművész ábrázolta a dolgozók életét, kapta lencsevégre ennek az életnek szomorú, jellegzetes pillanatait: kilakoltatás a Zita-telepen. És egy humoros utcai életkép: Várakozási állásponton. 125 év alatt a magyar fotóművészek sok festői hatású, képzőművészeti színvonalú képet alkottak; a fényt és árnyékot mesterien komponálták. Jellegzetes figurák az életből, jól megörökített pillanatok: Zeneóra, Házfelügyelő, 10 fröccs után, Emberi színjáték, Ilyen az élet, Munkásportré, Tárlaton, Első könyvem.

Kivonatos leírás: Mozgókép egy régi kényképezésről. Petőfi fényképe. Egy régi fényképész saját műterme fényképen: a fényiroda. Kiállítás a Nemzeti Galériában: 125 év legérdekesebb fényképei – ízelítő a kiállítás anyagából.