Elhangzó szöveg: Sárvár községnek, az egykor szabad Királyi városnak történetét harcos évszázadokkal mérjük. A hősi múlt tanúja a Nádasdyak ősrégi vára. Az 1500-as évek végén itt harcolt és innen vezette hadait a török megszállók ellen Nádasdy Ferenc főkapitány, akinek harcos élete jó például szolgál a mai sárváriaknak. A község határában 1964-ben hévízre bukkantak. A Vízkutató Vállalat nagy mélységből percenként 3000 liter vizet tárt fel, melynek hőmérséklete 86-92 fok. Vegyelemzése során megállapították, hogy egyebek közt literenként 43 gramm étkezésre alkalmas sót tartalmaz. Az Európában egyedülálló lelet alaposabb felmérésére a Központi Földtani Hivatal földalatti robbantásokat is végeztetett. Időközben a sárvári cukorgyár laboratóriumában a víz elpárologtatásával megállapították, hogy a kút egy napi termelése 620 mázsa só lehet. Sárvárott ez a szám álmatlan éjszakákat okozott. 620 szorozva 365-tel az annyi, mint egy évben 2260 vagon só. Pesten kutatóintézetek és minisztériumok vették kézbe a kút ügyét, mindezt még 1964-ben. A további döntésig a kutat mindenesetre lezáratták. Egy-két évre. A sárvári éjszakákban azonban felrémlett a dicső múlt, melynek példáján a községi tanács további harcos tettekre tüzesedett. Kitartó küzdelmük eredményeképpen a feltárás után több, mint három évvel – igaz, hogy csak újabb vizsgálatok céljára, de a kutat most végre ismét kinyitották. A Vízkutató Vállalat emberei kompresszorral kinyomatták az 1900 méteres kútcsőből a lehűlt vízoszlopot, kiütötték az elzáró éket, a többit aztán elvégezte maga a forró, értékes hévíz. Messzelátszó, gőzfelhőjével a sárvári tanács kérdését idézi: íme itt egy Európa-szerte párját ritkító sós kút. Reméljük az új gazdasági mechanizmus első évében végre gazdára lel – kinek kell?

Kivonatos leírás: A sárvári vár ma és középkori festményen, feltörő víz és laboratóriumi elemzése, földalatti robbantás, sóhegy, a kút felnyitása.