Elhangzó szöveg: A villámcsapások veszélyétől csaknem két évszázada villámhárítók védik az épületeket. A gyakran 100-200 méter magas tornyokra, kéményekre fel kell szerelni és időnként ellenőrizni is kell a villámhárítókat. Ezt a veszélyes és nehéz munkát alig néhány szerelő végzi az országban, közöttük Pálinkás Mihály is. [Pálinkás Mihály szinkron]: "… vasalt cipőben ezt a munkát végezni nem lehet, mert vas a vason csúszik, ezt a villámhárító szerelő munkát a Villanyszerelőipari Vállalaton belül 8 fő, azaz a mi csoportunk végzi, a csoporton belül 4 fő mássza a kéményeket, körülbelül 50-60 méter mászni való jut naponta egy-egy emberre. Az évi viszonylatban 20-25 ezer méter mászni valamit, végig kell csinálni a csoportnak. Hogy mit érez az ember? Hát van, amikor közömbös, de bizony nagyon sokszor jó érzés körülnézni. Amikor eljön az a március elseje, a tavasz első napja kirepülünk tulajdonképpen, mint a madarak, akkor érezzük azt, hogy mennyire hiányzik minekünk ez a munka és milyen jó érzés az, amikor a kötött helyről kirepülhet az ember és elkezdi csinálni és mászik fölfele, szinte hiányzik! Félni? Hát nem! Hogy nagyon őszinte legyek, az ember óvatos, minden lépésit meg kell fontolni, nem szabad kapkodni, a félelmet valahogy úgy veszi az ember, hogy nem félelem ez végeredményben csak az ember, az emberben benne van egy bizonyos ösztön, hogy vigyázzon az életire és kapaszkodik!"

Kivonatos leírás: Szerelők másznak kéményre, Pálinkás Mihály beszél munkájukról (szinkron)