Elhangzó szöveg: Ezeket a nagyon ősi kézműipari szerszámokat használja immár 50 éve Jackel Sándor és ugyanezekkel dolgozott már apja, sőt nagyapja is. Ennek az igen ősi mesterségnek alapanyaga legtöbbször a fehérvászon-kelme. Az érdekes formájú, fából készült szorítógyűrűk segítségével történik a kelme keményítése. Majd a kézműves minták kapják a főszerepet. Ezekkel egy erősen tapadó pépes anyagot nyom a mester a kelmére. A műveletek sorában a nagy türelemmel felrakott pépnek csupán átmeneti szerepe van. A természetes kék festék, az indigó a festőkádba, a ragacsos péppel megmintázott kelme viszont keretekre kerül. A mester az indigós festőkádból a csigák segítségével többször is a levegőre emeli ki az anyagot. A vesszők segítségével pedig még elő is segíti az anyag jobb levegőzését, mert a tartós, jó festést a levegő oxigénje segíti elő. Ezután a savas fürdetés a kékre festett anyagról eltávolítja s ragacsos pépet, s íme a helyén előbukkan a kelme eredeti fehér színében a minta. Utolsó munkafázisként ismét egy többszázéves alkotmány lép üzembe, a mángorló. A kövekkel súlyosbított egyszerű, de hasznos szerkezetet ló hajtja. A mester ezzel az ősi "sebességváltó"-val csak a mángorlót irányítja előre és hátra. A mángorló segítségével nemcsak különleges simaságot, hanem mással elő nem állítható lágy, selymes fényt is kap. Íme, hát ezek voltak ősi kékfestő szakma műhelytitkai.

Kivonatos leírás: A kékfestés fázisai.