Elhangzó szöveg: Az alapanyag közismert: tilolt kender, de a munkafogásokat Tóth Józsefen kívül már csak nagyon kevesen ismerik az országban. Ő még apjától és nagyapjától tanulta, hogy az alapanyagot előbb fésülni kell, méghozzá hegyes vasfésűvel. A maradékot is hasznosítani lehet, de előbb szívósan és kitartóan verni kell. Így a szálak párhuzamosodnak és kihullik a pozdorja. A következő munkához bizony be is kell öltözni. Köténybe kerül a kender. Ezután már egy többszáz éves primitív gép segíti a mestert, de a főszerepet az ügyes ujjak játszák. Így formálódik a zsineg, de a kéz mellett nagyon jó láb is teli e szakmához. Itt a szűk kis fészer alatt napi 15 kilométert is elsétálgat a mester. Kész a zsineg, ám a sétalásnak még nincs vége. A három szál ismét a gépre kerül, közéjük viszont ez a kis fadarab, amelynek ősi szakmai neve: bolha. A mester kezében ez a "bolha" fonja össze a zsineget. Az összesodrott zsinegköteg még mindig csak alapanyag. A teknő egy inasgyereket pótol, mert ma már e szakmában nincs utánpótlás. Ez a hegyes szerszám valamikor magyar tehén szarva volt, most viszont csüröknek nevezett segédeszköz. S íme kész a végtermék, a kötél.

Kivonatos leírás: A kötélkészítés munkaképei, titkai.