Elhangzó szöveg: Tavaly áprilisban az elsők között kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját a Pamutnyomóipari Vállalat. Az elért eredményekben jelentős része volt a vállalat Textilfestőgyárának. A Textilfestőgyár rövid néhány esztendő alatt korszerűsödött. Pár éve még iszapos, mocsaras terület volt a régi gyártelep egy részén. 260 milliós beruházással az új mechanizmus első esztendejére így épült be az addig használhatatlan terület. A Duna közelsége adta az ötletet. Saját vízművet is építettek. Ebben a folyóvizet először forgódobok tisztítják. Innen kerül a víz a derítőberendezéshez. Az így tisztított Duna-vízből naponta sokezer hektoliter jut az egyes üzemrészekbe. A textilanyagot először gázperzselőn engedik át. Ez kiégeti a felesleges szálakat, kócokat. Innen az anyag a fehérítőbe jut. Ez az üzemrész a Textilfestőgyár büszkesége. Az ország egyik legkorszerűbb ilyen berendezése ez, amelyben a textilanyag minden métere vegyi fehérítésen megy keresztül. A berendezés teljesítménye percenként 200, óránként 12 ezer méter. A dobszárítás nem csak egyszerűen szárít. Pontosan olyan ez, mint a vasalás. Új gépek dolgoznak a hengernyomóban is. Egyszerre nyolcféle színt visznek fel az anyagra. Ezt a mosógépet az NDK-ból vásárolták. Az új mechanizmus második esztendejében jelentősen emelkedett a gyár exportrendelése. Az eladásra kerülő textíliák a hőrögzítő gépen kapják meg a végleges tartósítást. És hogy a dolgozóknak mindebből mi a haszna, mondja el Somogyi Józsefné az "összerakó" munkásnője: [Somogyi Józsefné szinkron:] "Egy éve, hogy rendezték nálunk a bért, három kategóriában van elosztva. Hattól nyolc forintig, ami azt jelenti, hogy a nyolc forintosoknak 1000 métert kell csinálni óránként. Ezzel szemben a keresetünk is lényegesebben javult, mert így 1800 és 2000 között keresünk. Ehhez kapunk még 10 % minőségi prémiumot is."

Kivonatos leírás: