Elhangzó szöveg: Otthonában látogattuk meg Szabó Magdát, a népszerű magyar írónőt. [Szabó Magda szinkron:] "Így telt el az élet. Mindig írásban, mindig könyvek között. Már a gyerekkorban is így telt el. Apám is, anyám is olyan családól származik, ahol nagyon sok volt az amatőr író meg a hivatásos is. Gyerekkoromban annak örültem a legjobban, ha mind a hárman írtunk. Apám vagy anyám elkezdte a történetet és nekem volt szabad hozzá segíteni. Aztán amikor felnőttem, akkor sem volt másképpen. Én is hivatásos író lettem. Ezzel a két könyvvel kezdődött, a Freskóval meg az Őzzel. Még nem ebben a lakásban születtek, csak a testvéreik. Azok csatlakoztak mellé. Hogy is születnek ezek a regények? Tulajdonképpen nyugtalansággal. Nyugtalan leszek, valamit szeretnék elmondani az olvasónak, valamit, ami tulajdonképpen egy mondatba rögzíthető. Ez az egy mondat vissza-visszatér a tudatomban. Nem hagy békén. Egy idő múlva már nem jön egyedül, hoz magával figurákat, ezek a figurák sehol másutt nem élnek csak az én képzeletemben. A figuráknak egy idő múlva tudom a nevüket, tudom a történetüket. Most is kollektív munka folyik nálunk. A szüleim helyett most a férjem a társam. Ő is író, irodalomtörténész. Neki mutatok meg mindent. Ha azt mondja valamelyik fejezetre, hogy jó, mehetek tovább, akkor megyek tovább. Csak azt tudom mondani, amivel kezdtem: Így kezdődött, így telt az élet, remélem, hogy így is fog folytatódni és egyszer valamikor így fejeződik be. Munka közben."

Kivonatos leírás: