Elhangzó szöveg: 1945. február elején odafentről békés, ezüst csíknak látszott a Duna. Pedig a zajló, szürke habok akkor már halálos ölelésükben tartották a hídroncsokat, a főváros egykori ékköveit. Budapest, mint egységes város sem már, sem még nem létezett. Volt egy Buda, amelynek várpalotájában több tízezer főnyi náci haderő készült a harcra és volt egy immár szabad Pest - a valamikori karcsú ívek túlvégén - ahonnan Afonyin tábornok törzskara nézett farkasszemet a fasisztákkal. Az ő katonái vertek hadihidat a jeges folyóárban és keltek át pergőtűz közepette a Duna jobb partjára. A Budáért folyó harcok során a magyar katonák és egységeik átpártolása a szovjet erők oldalára mind szervezettebb lett. A párt és az ellenállási mozgalom hívó szavára itt mintegy ezerkétszázan csatlakoztak a felszabadítókhoz. Belőlük szerveződött a Budai Önkéntes Ezred, amelynek Variházy Oszkár alezredes, a néphadsereg későbbi tábornoka lett a parancsnoka. A sapkára nemzetiszín szalag kerül, a kezekbe dobtáras szovjet géppisztoly, de a tűzerőnél is nagyobb jelentőségű volt e katonák helyismerete. Együtt nyomultak előre a Gellért-hegy oldalán, a Víziváros keskeny utcáiban, s az utolsó szükségrepülőtérnek használt Vérmező környékén. Nagy árat kellett fizetni minden talpalatnyi földért. A Déli pályaudvar megtisztítása után, február 10-én a szovjet csapatok a Krisztina körút irányában ketté vágták a német védelmet. A várba szorult fasiszta haderő sorsa megpecsételődött. Február 11-én éjszaka, végső elkeseredésükben mintegy tizenhatezren megkísérelték a kitörést. Hűvösvölgynél, az Ördögároknál már vártak rájuk: a harc egy álló napig tartott. A fasiszta haderő - jobbára SS csapatok - lefegyverzése 13-án hajnalra befejeződött. A Budáért folyó csatában sokezer szovjet bajtársa mellett hatszáz magyar katona is életét áldozta. Rájuk emlékeztet a márványtábla a Déli pályaudvar falán, s a síremlék kinn a Farkasréten. Rájuk, kik nem érhették meg a béke első napjait az újra fővárossá egyesülő Buda és Pest romos, de szabad házai közt. A hadak útja nem ért véget a Dunánál. A Vörös Hadseregre még csaknem kéthónapos kemény harc várt a nyugati országhatárig. De Budapest már szabad volt, majd kemény, többévi munkával újjá is született. Ám ennek lehetőségét ez a nap teremtette meg, 1945. február 13-a, a főváros teljes felszabadulásnak napja. S az emberöltő alatt megifjodott világváros e nevezetes dátumára ma már kétmillió ember emlékezik a Duna partjainál.

Kivonatos leírás: