Elhangzó szöveg: Több, mint négy esztendeig ilyen törmelék kupacok emelkedtek a Fővárosi Operettszínház bejáratánál. A színház vezetői az építővállalat ígérete alapján azt gondolták, hogy még a múlt év szeptemberében itt kezdik az új évadot. Előadás helyett akkor ez volt itt látható. Aztán a határidő újból módosult, azaz későbbre tolódott. Az átadási időpont továbbra is kérdéses maradt. Ez év április közepén aztán megkezdődött az átköltözés. Színészek, zenészek műszakiak, kellékesek, ruhások és sminkesek. Ki így, ki úgy tért vissza az ideiglenes otthonból az újjáépített régi színházába. A fényállító szoba műszertábláján néhány kattintás és felgyullad a hatalmas csillár, teljes fényben a nézőtér. A színpadon is kigyúlnak a reflektorok. [Kellér Dezső]: "Azér' jöttem, hogy üdvözöljem ebben az újjáépített színházban!" [Honthy Hanna]: "Milyen aranyos vagy, köszönöm szépen! Hát mit szólsz hozzá?" [Kellér Dezső]: "Nekem nagyon tetszik. És Hannuskának?" [Honthy Hanna]: "Én elfogult vagyok. Tudod jól, hogy ezek a falak őrzik életemnek egy nagy barabját!" [Kellér Dezső]: "S mit próbál?" [Honthy Hanna]: "A Hajmásit!"

Kivonatos leírás: