Elhangzó szöveg: (szinkron: "Miért ad ön borravalót?" "Hát ez jár nekik, nem? Hát az emberben bent van az, hogy egy-két forinttal többet ad, mint amennyit kellene. Mert szokás. Mert úgy tudom, a föld nagyobb kerekségén mindenütt adnak borravalót.") Hogy miképpen függ össze Héraklész, a mitológiai hős a borravalóval? Mikor Héraklész szörnyű küzdelemben megölte Nesszoszt, felvette vérébe áztatott ingét. A félig állat, félig ember, Nesszosz, utolsó átka megfogant: Héraklészt égeti az ing, iszonyú fájdalmakat kell benne elszenvednie, mégsem tudja letépni magáról. Hát így vagyunk a borravalóval is: felvettük, éget, de valahogy mégsem tudjuk levetni. (szinkron: "Természetesen ez olyan szokás Pesten, de azt hiszem nem csak Budapesten, hanem az egész országban, hogy ez elől senki nem térhet ki. Miért adok borravalót? Így illik.") Ha ez igaz, akkor nagy bajok vannak ezekkel a tanfolyamokkal. (szinkron: "És régi szokás, szóval ez már hagyomány.") Most már csak azt kell eldönteni, hogy ez honfoglaláskori hagyomány-e, vagy esetleg a mohácsi vész idejéből maradt fenn? (szinkron: "Mert más is ad.") Ha más kútba ugrik? Szóval, mi is utánzunk! (szinkron: "Ez már olyan magyaros valami. Érti? Bárhova megy az ember, ad a főúrnak, a pincérnek, vagy mit mondjak elmegyek a fodrászhoz, egy tízest.") Tehát már borravalót adni is magyaros, akárcsak a virtus vagy a tánc, vagy a bokaütögetés. (szinkron: "Hát én úgy gondolom, mi magyarok általában megszokásból adunk csak borravalót. Kint élek DDR-ben és Németországban ez nem szokás. Mert van egy olyan érzése az embernek, ha látnak benne borravalót, akkor jobb minőségű munkát kap. És az embernek jólesik, hogyha hétköznapokon.") Eddig ferde fogalmaink voltak arról, hogy mi is esik jól az embernek. Tehát a borravaló is a kellemes szférájába tartozik. (szinkron: "Elnézést, kérek a feltartásért. Adott ön borravalót a taxisofőrnek? Adtam. És általában ad borravalót? Miért ad? Hát próbálnák nekik ne adni! Másképp állnak az emberrel és lenézik, hogyha keveset ad, vagy egyáltalán nem ad. Egész egyszerűen az ember szégyell nem adni borravalót.") A szégyenérzetről is eddig bizony más jutott az eszünkbe. (szinkron: "Hát, az én véleményem a következő. Szükség törvényt bont. Állítólag kevés a fizetésük. Mondják ők. Ezzel pótolják, a kis borravalóval az ő fizetésüket. Van eset, amikor túlsúlyba megy ez, például már 3-4-5000. De hát, ha megérdemlik, akkor megérdemlik. Bele számít a fizetésébe annak, aki kapja a borravalót. Persze nem olyan egyszerű a kérdés, mert nagyon sokszor akkor is adok borravalót, amikor leszívesebben nem is adnék. Hát nem azért, mert sajnálom őket. Akkor a fiam magyartanárjának is adhatnék. Ön egyetért akkor a borravalóval, az intézménnyel? Hát egész addig, míg a vendéglátónál ilyen alacsony az alapfizetés, addig igen.") Hát, ez valóban nem olyan egyszerű. Tapasztalataink szerint az ilyen feliratok sem tudják elijeszteni a vendéget a borravalótól. (szinkron: "Mi a véleménye arról az ötvenesévekbeli mozgalomról, amikor a pincér, a fodrász nem fogadhatott el borravalót? Rossz intézkedés volt. Vannak szakmák, akik évszázadok óta erre épültek fel és roppant kellemetlen ügyek voltak benne, mert a vendég éppúgy rosszul érezte magát, mint a fodrász.") Figyelemreméltó átalakulás! Ki volt és ki ma az öntudatos dolgozó? (szinkron: "A magyar pincérek javarésze állítom, szégyelli a borravalót. Alapfizetésük azonban úgy van megállapítva, hogy szinte jogerős bírói ítélet nélkül rá vannak kárhoztatva a borravaló elfogadására.") Mi lenne, ha hoznánk egy jogerős bírói ítéletet, hogy az arra érdemesek kötelesek elfogadni a borravalót? Hogy ne legyenek ennyire megalázva. (szinkron: "Vannak helyek, ahol szintén elvárják, majdnem követelik a borravalót. Például hogyha veszek egy kabátot vagy veszek egy pár cipőt. Elvárják a borravalót. Itt nem tartom helyesnek. Taxisofőrnek? Ja, az stimmel, azoknak is jár. Mondják ők. Maga ad? Hát, mért ne? Ha van rá. Maga szokott kapni borravalót? Sehol. Kegyed szokott kapni borravalót? Én? Hát én nem szoktam. Én sajnos nem dolgozom borravalós helyen. Egyikük sem? Nem, nem. Én a munkámért eddig mindig fizetést kaptam, borravalót soha, nem is vártam.") Íme, igy néz ki egy társadalmi tudatkényszer. Így illik, más is ad, így szokás. Lassan már az sem lesz lázálom, hogy az automatának, ha jól szolgál ki, odanyomunk egy kétforintost.

Kivonatos leírás: