Elhangzó szöveg: [Verebes Károly]: "Ez az én buszom. A 39-es. Városnéző busznak is becézik. Egyetlen fordulója 33 kilométer. Naponta innen indulok el a zöldövezetből, a kaktuszos, agancsokkal díszített rózsaligetes villasorok mellől. Ez a csend és a nyugalom világa. Valamivel lejjebb az előkelő hengerszálló, a Budapest. Majd a Mártirok útja. Rég eltűnt innen a hírhedt katonai börtön. De emlékét nemcsak az út neve őrzi. A budaiak úgy mondják, nyugodt emberek. Persze, nem a zebrán. Az új házak sorfala mögött kétoldalt egy elfeledett örök Buda rejtőzködik. Valami alkonyi derűt keresően. Csak a végtelen kocsisorok füstuszályai kötik össze az igazi várossal. A Margitsziget romantikája harsányabb. Lázasabb ütemű. Fiatalosabb, de azért romantika ez is. Méghozzá a javából. Jobbra a nagyváros. Történelem rombolta, történelem építette hídjaink íveivel. És már Pestre is értünk. A Nyugati pályaudvar, Eiffel tervezte üveg és acél csarnoka. Elutazók és útkeresők, megérkezők és hazatérők, mint a világ bármely pályaudvarán, s ahogy sehogyan másutt a világon. Felsejlik a Szent István Bazilika. Nem messze tőle a város egyik legnagyobb autó-parkolóhelye. No meg az országjáró kollégák, mindig sietős és mindig ráérő utasaikkal. Újra egy templom. Más stílusú, máshitű. Aztán egy kis valódi Dohány utcai dugó, majd a Corvin áruház modernizált kulisszaépülete. És ez csak egyike az útvonal 16 nagy kanyarának. Ha hiszik, ha nem, itt állt valamikor a Nemzeti Szinház is. És hogy miket nem lát az ember! És még csak le sem hunyhatja szemérmesen a szemét. Aztán a felső Rákóczi út kissé zsúfolt, nem túl ötletes kirakatai következnek. Majd egy-két férfias bátorságot követelő forduló, s máris a Köztársaság téren vagyunk. Egy emlékmű, mert emlékezni kell. Az Erkel Színház. És ők talán, a jövő közönsége. Innen ez már a város érdes része. A Mátyás tér. A piac, a kocsmás utcasarkok, a régi kopott bérkaszárnyák sorai. Aztán kedves játékos öregjeivel a Kulich Gyula tér. Sakkozók, kibicek, nyugdíjasok, éjszakai műszakok munkásai. Itt vívják szolid, de ádáz csatáikat. No lám csak, balra a Fradi pálya. Éppen építik. Építgetik éppen. Jobbra meg a filmgyár. Álomgyártók, vagy ahogy ők mondják, valóság keresők. S ni csak, a Népligetben itt vannak holnapi társaink is a közlekedésben. Ha néha kimerészkednek a közútra, azért tanácsos keményebben megmarkolni a kormányt. A huszonhatodik közlekedési lámpa, háromnegyedórás vezetés és már feltűnik a József Attila lakótelep állandóan fejlődő, alakuló életével. Az egész útvonalon ezt szeretem talán a legjobban. Holnap szaga van. Ez az én vonalam. Egész jövő januárig, akkor majd alaposan megkurtítják. De addig hosszában is, mélységében is átszeli a várost."

Kivonatos leírás: