Elhangzó szöveg: Költözik a kamra, az asztal, a szék, az ágy. Egyre üresebb lesz az öreg hajdúsági porta, súlyosabb a kétlovas szekér. A többszáz éves magyar parasztváros múltjából, féljelenéből hurcolkodik a jövőbe. Böszörmény 30 ezer lakosú. Az idős parasztbácsi lakást kapott az új telepen és most felpakolva elindul. Hajdúk városa. A Bocskai szabadságharcban elévülhetetlen érdemeket szerzett szabad hajdúk nemességet kaptak és letelepítették őket néhány városba, többek között ide Böszörménybe is. 1605-ből származik a Bocskai-féle híres adománylevél. Útban az új lakótelep felé szinte egész Böszörmény elvonul előttünk. A város lakóinak munkaerő gondjain próbáltak segíteni, amikor az utóbbi években néhány ipari üzemet felfejlesztettek. A Szalag- és Zsinórgyárban hevedereket, zsinórokat, a másikban, a híresebben, kötszert készítenek. Rico a gyár neve, és mire végigfut a gépsoron a termék, a magyar és szovjet műszálból vatta lesz. Itt készül a főleg külföldön ismert Kaskavál juhsajt is. Már a Bocskai téren cammog a szekér. Azon a téren, ahol a templom, a gimnázium, a tanácsháza, a múzeum áll. Ez az Alföld egyik legmutatósabb tere, építészetileg remekbe sikerült. Középpontjában már 350 éve ott áll a gimnázium, ahol még őrzik a szakadt, régi tankönyveket, kiállításokon idézik fel a régi diákviseleteket. Nemcsak külsőségeiben, hanem tartalmában is ápolják e hagyományt. Az óvónőképzőben új zenetanítási módszerrel kísérleteznek. Furulya helyett már a gitárt használják fel a gyerekek zeneoktatásában. Böszörményben nyitották meg az ország első munkás-paraszt kollégiumát is. A régi városból lassan átérünk az újba. András bácsi pedig, bárcsak két kilométert utazott, szinte egy másik világba, városba érkezett. A középkori parasztvárosok mintájára szabályos köralakban épült Hajdúböszörmény új, modernebb életet kezd.

Kivonatos leírás: