Elhangzó szöveg: [Kálmán György szinkron]: "Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetéséhez. Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömöd, Nincs rád szüksége a világnak. Azért a szent fát félre tedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan népével Mózes bujdosott. S követte, melyet Isten külde vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen lángoszlopoknak rendeli a költőket, hogy ők vezessék a népet Kánaán felé. Előre hát, mind, aki költő, a néppel, tűzön-vízen át. Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból vagy lomhaságból elmarad, hogy míg a nép küzd, fárad, izzad, pihenjen ő árnyék alatt. Vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan, hogy már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földje van. Hazugság, szemtelen hazugság, mit milliók cáfolnak meg, kik nap hevében éhen-szomjan kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán. És addig, addig nincs megnyugvás. Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel. De a halál majd szemeinket szelíd, lágy csókkal zárja be. S virágkötéllel, selyempárnán bocsát le a föld mélyibe."

Kivonatos leírás: