Elhangzó szöveg: Ma már mindennapi közlekedési eszközünk a repülőgép, de működési elve még sokak számára rejtély. S ha bepillantunk egy repülőgép vezetőfülkéjébe, az ott látott töméntelen műszer még csak fokozza ezt a rejtélyt. Pedig amitől a gép a levegőbe emelkedik, az nem motor, nem műszer, csupán egy egészen egyszerű fizikai törvény, mégpedig: ha két papírlap közé fújunk, a várakozással ellentétben a két papírlap nem szétlebben, hanem összetapad. Ha ez nem így lenne, egyetlen gép sem emelkedne a magasba. Mivel a szárny ívelt felső része hosszabb, alsó része pedig rövidebb, a szárny mentén áramló levegőrészecskéknek a szárny felső, domború részén azonos idő alatt nagyobb utat kell megtenniük, mint az alul áramló részecskéknek. Mint a papírlap kísérlet is bizonyította, ahol az áramló levegő sebessége növekszik, ott a nyomás csökken, a sebesség csökkenésével viszont a nyomás növekszik. A sebességkülönbségből adódóan a szárnyprofil felső részén szívás, az alsó részén nyomás lép fel. A kettő együttes hatása a felhajtóerő. És most nézzük meg, hogyan keletkezik a vonóerő, amelynek az a szerepe, hogy az előbb említett levegőmozgást a szárnyprofilon létrehozza. Szárny tulajdonképpen a légcsavar is, melynek forgása közben a kis szárnyakon ugyanúgy felhajtóerő keletkezik, mint az előbb a gépet hordó szárnyaknál tapasztaltuk. Mivel e kis szárnyak függőleges irányban forognak, a felhajtóerő most előre, a haladás irányába hat. Az előtte lévő levegő szívja, húzza, a mögötte lévő légtömeg pedig tolja a légcsavart, s így a hozzá erősített géptestet is. Más repülőgépek a vonóerőt s az ehhez szükséges szárny körüli légmozgást az akció-reakció elven működő sugárhajtóművekkel érik el. Fejlődtek a hajtóművek, fejlődtek a műszerek, de a legalapvetőbb elv mégis az ősi maradt, a felhajtóerő.

Kivonatos leírás: