Elhangzó szöveg: A szénsav gyógyító hatását Európában már a középkorban felismerték. A sokoldalú Paracelsus épített elsőnek úgynevezett gázfürdő-házakat, így történetileg az ő nevéhez fűződik a szénsavas fürdő, mint gyógykezelési eljárás. A módszert tudományosan fejlesztve jó eredménnyel alkalmazzák a korszerű gyógyászatban is. A rendszert dr. Vadász János főorvos dolgozta ki a budapesti Gellért Gyógyfürdőben. Míg eddig Magyarországon csupán elvétve egy-két kórházban alkalmazták e gyógymódot, most először létesült külön osztály a XIV. kerületi Május 1. úti Rendelőintézetben. A betegek csak igen alapos belgyógyászati kivizsgálás után vehetik igénybe a kezelést. A szénsavterápiát a gyógyítás számos területén alkalmazhatjuk. A különféle vérkeringési zavaroknál, érszűkületeknél, szívkoszorúér, valamint szívizom betegségeknél, szívinfarktus utáni rehabilitáció esetében. Sőt, javasolható egyes nőgyógyászati, bőrgyógyászati és reumás megbetegedéseknél is. Amikor a szárazjégként tárolt szénsavra forró vizet bocsájtanak, annak heves reakciója nyomán szénsavköd képződik. A beteg ebben a szénsavfelhőben semmi különöset nem érez, de a köd így is kifejti gyógyhatását. A szénsavgáz gyorsan átszivárog a bőrön, s a hajszálerek falán, s ezzel fokozza a vérkeringést. Egy szénsavködkamra-kúra legkevesebb tíz kezelésből áll. Egy-egy kezelés 10-15 percig tart és mindig orvosi felügyelet mellett. A betegek utána fél órát pihennek. Ha szükséges, a kúrákat megismétlik.

Kivonatos leírás: