Elhangzó szöveg: Azt tartják Vietnámban: addig áll országuk, amíg a Ha Long-öböl szirtjei kiemelkednek az óceán vizéből. Szépségesen békés itt a táj, pedig Vietnám földjét oly sokszor borította vér. Dien-Bien-Phu, 1954 tavasza. Ennél a kisvárosnál a vietnámi Népi Felszabadító Hadsereg katonái döntő csapást mértek a francia gyarmatosítókra. Az akkor már nyolc esztendeje tartó háború a vietnámiak győzelmével, a franciák kudarcával végződött. 1954 július. Genfben egyezmény született arról, hogy Vietnám egységes ország. Elismerték Vietnám, Laosz és Kambodzsa függetlenségét, megtiltották az idegenek beavatkozását, katonai támaszpontok létesítését és döntöttek a választások időpontjáról. Ideiglenes demarkációs vonal osztotta ketté az országot. De igazi béke csak a népi Vietnámban született, északon. A száz éves gyarmati uralom alól felszabadult nép békés építőmunkába kezdett. Úgy tűnt akkor, közel húsz esztendeje, hogy nem dörrennek többé fegyverek ott, Dél-Kelet Ázsiában. Ugyanakkor 1965-től amerikai tanácsadók léptek a déli országrészbe és fokozatosan átvették a déli övezetek irányítását, és kormányra emelték a legszélsőségesebb antikommunistákat. Katonai diktátorok jöttek, mentek. A saigoni kormányok szöges sövényekkel zártak körül falvakat. Az utakat menekülők áradata lepte el. A dzsungel mindig elrejtette őket, ők pedig rátaláltak a szabadságharcosokra. 1959-ben létrejött a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front. Közben gyors ütemben növekedett az amerikaiak szerepe Vietnámban. Először csak, mint kiképzők szerepeltek, de 1964. augusztus 2-án az úgynevezett tonkini incidens új szakaszt jelent. Az amerikaiak torpedórombolókkal, cirkálókkal törtek be a Vietnámi Demokratikus Köztársaság felségvizeire. A provokáció, az amerikaiak úgy vélik, sikerült. Az akkori elnök, Johnson elrendeli, bombázzák a VDK területét. Az amerikai gépek megkezdték Hanoi és Haiphong bombázását. És ettől az időtől kezdve hullottak a bombák, pusztultak a városok, romba dőltek az üzemek, kórházak, iskolák. Életek ezrei hunytak ki, tízezrek sebesültek meg. 1965 márciusában amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Da Nangnál. Ez volt az első reguláris amerikai hadsereg itt, délen. A dél-vietnámi szabadságharcosok egyre hatékonyabban szálltak szembe a világ legerősebb tőkés hatalmának Vietnámban állomásozó hadosztályaival. Megalakították az Ideiglenes Forradalmi Kormányt s mind több és több területet szabadítottak fel. A katonai sikerek egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy ebben a háborúban az Egyesült Államok nem győzhet. Nem győzhető le az a nép, amely saját hazáját védi a betolakodóktól, és a kegyetlenségek kegyetlenségeit is oly bátran állja. Hiába volt az egyre növekvő haderő és felszerelés. 1968 elején már több, mint félmillió amerikai harcolt Vietnámban. Száznegyvenmilliárd dollárt költött az Egyesült Államok erre a háborúra. A vietnámi nép felszabadító küzdelmében nem volt egyedül. Elsősorban a szocialista országok, de valamennyi nép felemelte tiltakozó szavát. Öt világrész becsületes emberei voltak szolidárisak harcukkal. A vietnámi nép mellett tüntettek a párizsi Kléber sugárúton is, ahol 1968 májusában kezdődtek meg a tárgyalások. Először csak a VDK és az Egyesült Államok részvételével, később ez kibővült a Dél-Vietnámi Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal és a Saigoni Kormány képviselőivel is. Százötven meddő tanácskozás után 1972 októberére megállapodás született. De nem írták alá az amerikai kormány halogatása miatt. Karácsonykor pedig Nixon elnök az eddigi legsúlyosabb terrorbombázást rendelte el a VDK területe ellen. De a 7,5 millió tonna bomba sem tudta ráerőszakolni Vietnám népét a meghátrálásra. Újból tárgyalásra kényszerültek az amerikaiak és január 23-án Le Duc Tho és Kissinger parafálta a vietnámi háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást. Ezt írta alá január 27-én a négy ország külügyminisztere. Az egyezmény értelmében a fegyverszüneti ellenőrző bizottságban a Magyar Népköztársaság is részt vesz. Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes búcsúztatta a magyar küldöttséget. A magyar kormány nyilatkozatot adott ki ez alkalommal, amelyben kijelenti: "… ily módon is hozzájárul a vietnámi béke és az általános nemzetközi enyhülés ügyéhez, s elő fogja segíteni az elszenvedett háborús sebek mielőbbi begyógyítását". Amikor a magyar küldöttség Vietnám földjére lépett, akkor kezdődött ott a Holdújév, amelynek idején reméljük, már nem szólnak többé szirénák, nem hullanak bombák, nem pusztulnak életek. A fegyverek elnémulását követő feszült csendben a tartós békét várják a világnak ebben a sarkában is, hogy boldogságban éljen a nép, gyarapodjon az ország, erős legyen és olyan szilárd, mint a kősziklák a Ha Long-öbölben.

Kivonatos leírás: