Elhangzó szöveg: Alsóörs. Kilencszáz lakosú falu Veszprém megyében. Az idevalósiak a termelőszövetkezetben dolgoznak, vagy bejárnak Veszprémbe. Az utóbbi években Alsóörs Balaton melletti részében sok víkendház, nyaraló épült. Nyáron forgalmas az üdülőtelep. Ide látogatott el a Veszprémi Színház hat művésze. Simon István költő Petőfi-összeállítását adták elő. [Majczen Mária]: "Megint utazunk. Én most is, akárcsak eddig néhány száz alkalommal, izgatottan ülök be az autóbuszba. Tíz éve vagyok vidéki színésznő, tíz éve járom a vidéket, és hiszek abban, hogy minden egyes ilyen út próba is egyben. Persze nem csak az én személyes próbám, hanem a színház próbája. Kis városokat, falukat, községeket kell meggyőzni a színház csodálatos voltáról. Itt, ezeken a színházakat ritkán látó vidékeken kell megteremtenünk az élményt. Azt az élményt, amely átemeli őket Petőfi költészetéhez." [a riporter kérdezi Becsi Lászlót és feleségét]: "– Becsi László. Én maszek kőműves kisiparos vagyok. Hát itt a szórakozás elég, elég gyenge. Egy, a művelődési ház van, ott viszont csak 9 óráig lehet. Nincs egy cukrászda, zenés hely, sehol nincs. Csak nyáron. Ilyenkor a fiatalok, 5 órától 9-ig van nyitva a kocsma, mondjuk nem egy rossz hely, oda elmennek, és ott kártyáznak, ultiznak. Ez, tán semmi más. Jó volna valami jó víg, operettek, vagy valami ehhez hasonló. Azt a falusiak nagyon szeretnék. A híreket azt hallgatom, sőt a TV-be is még a 10-es híreket is nézem. Műsorokat, először is a sport, az, ami nagyon érdekel, másodszor meg szeretem a jó filmeket, az Angyal sorozat, a Maigret, ez is. – A Bob herceg. – Na, ezek. Ezek, az ilyen operettek, ezek nagyon tetszenek. Egypár könyvünk van, nem olyan túl sok. Az Egri csillagokat, aztán a Sellő a pecsétgyűrűn, az ilyen könyveket, ezeket szívesen olvasom. – Petőfit szereti? – Persze. Hát, amit az iskolába tanultunk, aztán a XIX. század költői, azt, amit ismerek. Hát most jó, most ezekről halunk is majd előadást." [Majczen Mária]: "Tudom, hogy amikor lejövünk egy ilyen kis faluba, már nagyon sokan örülnek nekünk, várnak minket. Mi színészek ilyenkor irányjelzők vagyunk. El akarjuk hitetni, hogy egy dráma, egy vers felérhet egy, egy krimi izgalmával." [a riporter egy helyi idős férfival beszélget]: "Hát ettül a Petőfi esttül sokat gondolok arra, és aztat várom, hogy fölidézik, hogy mit is akartak akkor Petőfi idejében, hogy ez, ami most bekövetkezett, má' talán akkor az én fiatalságomba is bekövetkezett vóna, hogyha akkor sikerlült vóna Petőfinek az az elgondolása, amirül írt is sokat. Hát azért rendesen. – Rendesen? – Rendesen, így olvasva, rendesen, mert hát már ugye elmegyek, nem tudom mi lesz? Hát ugye már oda mégis becsülettel föl kell öltözni és elmenni. (…) A legjobban szeretem a Kék fényt. Óvasni óvasok, csak mán nem óvasok annyit, mint fiatalabb koromban, mer' hát hiába ugye, az embernek má' arra is kell figyelni, hogy a szeme egy kicsit épen maradjon. Az egy Fekete várost, eztet elnéztem vóna, ha a TV egész héten azt adta vóna. Hát ez, ez rettenetes, ezt óvastam is, meg a Szent Péter esernyőjét is, ez rettenetes jó vót. Ez majdnem könyv szerint történt, ahogyan le van írva. Majdnem!" [Majczen Mária]: "Ha jól mondják ezeket a verseket ha, ha megfeszül mögötte egy igazság, akkor ez a költő hatni fog. Minden, mindenütt a földön. Petőfit nem lehet általában elszavalni, elmondani szépen, mert nem, nem, nem szeretem az olyan szavalást, amelyik megtagadja azt, hogy ez egy fiatalember. Szertelen. Ezt egy előadóművésznek föl kell vállalni. Mert Petőfi egy ilyen volt. Szertelenül forradalmi. Szertelenül kereste az igazságot. Szertelenül bele is halt ebbe. (…) Mért aggódol, lelkem, jóanyám? Hogy kenyeretek barna? Emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! Add csak elém anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobbízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér."

Kivonatos leírás: