Elhangzó szöveg: [Latinovits Zoltán]: "Onnan jöttem, ahol jó bor és jó búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, Íme, felülök az időgépre: vissza! vissza! S újra itt vagyok az otthoni tájon. (…) A szekszárdi szőlőhegyen állok, amely életem első felének központja és pihenőhelye volt. (…) A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett kis város: nagy falu. Korán fekvő, korán kelő: fehér fal és piros tető zöld fák és zöld zsalu. (…) Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Áll a régi ház még, zöld zsaluja mögött halkul anyám mélabúja: ősz hajú, de gyermekarcú bánat. Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Itt a szoba, melyben megszülettem, melyet szemem legelőször látott; itt a kert, amelyben építettem homokból az első palotákat. Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből, e fojtó romokból, hogy révébe meneküljek, vár még. (…) járok a vén szobákban, ahol a nagyanyám lakik, szegény, magában; kályha táblái közt kopogva hull a gipsz s az ócska bútoron kopik a régi ripsz és minden fák dobognak és ropognak, szekrényajtó sóhajt, a rossz padlók zokognak, pattog a nagy sifón, sikít a kis fiók, sírnak az ablakon a titkos szélvonók, mindennek hangja van. (…) útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal viszed, mint a kárhozott a poklot; de haláig, mint ki bűn között él, várja híven az Éden sugáros türelme; úgy vár reád a város és a kis ház, melyben megszülettél."

Kivonatos leírás: