Elhangzó szöveg: A budafoki kísérleti lakótelep "D" jelű társasházában három éve él együtt nyolc család. [Lakók szinkron]: "- Megyek a közértbe. Mit hozzak? – Köszönöm szépen Évike, nagyon aranyos vagy. Kenyéren és talán a jeges tejen kívül…" Mielőtt ideköltöztek, nem is hallottak egymásról. A sors és az OTP szeszélye folytán kerültek egymás mellé. Az így eltelt három év kiállta az idők próbáját. Radnóti György építészmérnök így vall erről. [Radnóti György szinkron]: "Az ember nem lehet mindig magára utalva. Nem élhet mindig magányos farkasként. Időnként rá van kényszerítve arra, hogy környezetét is igénybe vegye a problémáinak a megoldásában." [Lakók szinkron]: "- Gizi néni, idehozhatom őket, míg elmegyek a Postára? – Add ide nekem, majd mesélek – A Melinda majd biztos szomjas lesz, majd tessék neki adni egy kis italkát. – Jó." [Idős néni szinkron]: "Nagyon sokat vagyok itthon és sajnos nekem nincs unokám. És ezek az én kis fogadott unokáim." A 3-as számú lakásban a Munkácsi-díjas Vén Emil festőművész él és alkot. [Vén Emil szinkron]: "Nagyon boldog vagyok, hogy Budafokon lakom, mert itt egy olyan csodálatos közösségben élek, mintha mindig csak ezt álmodtam volna. Olaszországból származom. Az anyám tiszta olasz, az apám magyar. Tehát én, mikor idejöttem, egy szót sem tudtam magyarul. De most, hogy itt vagyok, olyan boldog vagyok, mert itt ebben a közösségben megértjük egymást, és ha van valakinek névnapja vagy születésnapja, közösen szoktunk egymáshoz jönni és fotografáljuk egymást meg minden, eszünk, iszunk, és azt mondom, na, hát ez igen." [Női lakó szinkron]: "Volt rá eset, hogy a gyermekek óvodában voltak, fönt a keresztúti óvodában, az elég messze van. Rossz idő volt. A másik lakó, a Gizi néninek a leánya beült az autójába, elment a gyerekekért az óvodába, hogy ne kelljen a rossz időbe jönni. Ezt a szeretetet, ezt az összetartást, ezt nagyon nagyra becsülöm." [Férfi szinkron]: "Hát, hogyha valaki nekem ezt mondja korábban, akkor úgy vagyok vele, mint a kollegáim énvelem most, hogy nem akarják elhinni, hogy egy ilyen jó kollektíva kovácsolódott össze ezalatt a néhány év alatt. Mi úgy indultunk, hogy sok problémánk volt. Összehoztak először bennünket a bajok. Aztán ez a sok baj ez elmúlott, de kölcsönösen segíteni akartunk egymáson, megértettük egymást. Azt akartuk, hogy mindegyikünknek könnyebb legyen. Ami az egyiknek gond volt, az a másiknak is gond lett. Ami az egyiknek öröm volt, az a másiknak is öröm lett. Segítjük egymást továbbra is és így jó, így teljes ez a mi együttlétünk." Nem tipikus eset, de lehet így is élni. A használati utasítás 10 és 10 ezer pesti lakos számára: egy csipetnyi emberség.

Kivonatos leírás: