Elhangzó szöveg: A mai Pécsett, az egykori Sophianét két évezrede alapították a római légiók. A történelmi emlékekben oly gazdag várost ma súlyos veszély fenyegeti. A belváros egyes középületei és lakóházainak egész sora vált lakhatatlanná. A veszély oka a Széchenyi-tér környéke alatt meghúzódó pincerendszer. Alig másfél négyzetkilométernyi területen eddig ezerháromszáz földalatti üreget tártak fel. A kétezer éves városban minden történelmi korszak ásott földalatti üregeket, különböző célokból. A sort a rómaiak kezdték, ezekkel az őskeresztény kazamatákkal. A felbecsülhetetlen értékű falfestményeket ma pusztulás fenyegeti, sorra elvizesednek. A későbbi korok emberei is kiásták a maguk alagútjait. A jól faragható tufába borpincéket vájtak, de innen termelték ki a homokot is házaik építéséhez. A Mecsekből lezúduló víz a szilárd aszfaltburkolat miatt ezekben az üregekben reked meg, a megnövekedett forgalom súlyát pedig már nem bírja el az alulról kimosott útkéreg. A bajokon tűzoltómunkával igyekeztek segíteni, kevés sikerrel. Az első igazán biztató kísérlet a gondok megoldására: legújabban a pécsi erőmű pernyéjét cementtel keverik és így egy szállítókocsiban pernyebetont állítanak elő. Ezután a veszélybe került útburkolatba lyukat fúrnak. Ide bocsátják le a duzzadó tulajdonságokkal rendelkező, olcsó pernyebetont. A beton szilárdulás közben kitölti az üreget, s ezzel megszűnik a burkolat beszakadásának veszélye. Kaszás Ferenc adjunktus már a megkötött betont ellenőrzi munkatársaival. A pécsi pincegondok végleges megoldására átgondolt intézkedéssorozat kezdődött. Módszeresen felderítik a még ismeretlen pincéket, ezekről pontos térképet készítenek, hogy ennek alapján hozzáláthassanak az ősi város megmentéséhez.

Kivonatos leírás: