Elhangzó szöveg: 1974 folyamán Afrikában megingott a portugál gyarmati rend. A fajüldöző Dél-Afrika sem támogathatja már nyíltan rodéziai rokon rendszerét. Nemrég érkezett a hír, hogy a rhodesia-i Smith-kormány új alapokról kénytelen tárgyalásokat folytatni a környező nemzeti kormányok és a belső felszabadítási mozgalom képviselőivel. A nyersanyagban, vízienergiában gazdag kelet-afrikai Rodézia területe több, mint 4-szerese Magyarországénak. A fejlődő országok átlagánál magasabb nemzeti jövedelem hatalmas társadalmi különbségeket takar. Rodézia 5.270.000 főnyi népességéből alig 250.000 az uralkodó fehér lakosok száma. Az őslakosság 95 %-a analfabéta. A fekete gyermekek 40 %-a nem éri meg tizennegyedik évét. A hajdani zsoldosokkal elfoglalt Dél-Rodézia 1918-ban lett angol koronagyarmat. Az angol uralkodók látogatásait fényes külsőségek, szertartások jellemezték, amelyen részt vettek a különböző törzsek képviselői. A 60-as évek elején Smith kormánya olyan fajvédő alkotmányt fogadtatott el, amely 80.000 fehérnek biztosít szavazati jogot, de 5 millió afrikaiból csak 9.000-nek. Az új törvények értelmében 10 év börtön sújtja a tüntető afrikait, s a gerillák támogatásának puszta gyanúja alapján akár egész törzsek internálhatók. A Brit Nemzetközösség ülésein egyre gyakrabban érték támadások a fehértelepes Smith kormányt. A rodéziai kormány 1965-ben kinyilvánította elszakadását a Brit Nemzetközösségtől. Úgy érezte, semmi sem gátolja többé a jól kiépített erőszakszervezet működését. Az afrikaiak százezreit telepítették kényszerlakhelyekre, hogy könnyebben ellenőrizhessék őket. Az ENSZ 1962-ben Rodézia ellen elhatározott gazdasági szankcióinak alkalmazása nem volt következetes, nem ez gyengítette meg a Smith-kormányt. A fehérek megdönthetetlennek vélt rendszere, a példátlan terror ellenére, szembekerült a felszabadító mozgalmakkal. Az ellenállást az 1973 óta egységes Afrikai Nemzeti Tanács szervezi. A rodéziai szabadságharcosok a szomszédos nemzeti államok támogatásával folytatják jogos harcukat.

Kivonatos leírás: