Elhangzó szöveg: Magyarország első köztársasági elnökének születése századik évfordulójára a magyar nép állama szobrot állított. Alakja az Országház mellett áll, ott ahol 1918 őszén a köztársaságot kikiáltották. Messziről indult, hosszú, nehéz utat járt be, míg eljutott a szocializmusig. Ő, a társadalmi piramis csúcsaira született nábob hirdetett új bel- és külpolitikát, harcolt a német szövetség, a világháború ellen. 1918. október 31-én győzött az őszirózsás forradalom. Megszületett a független Magyarország. Károlyi minden erejét a béke előkészítésére fordította, ez vezette a forradalom belpolitikájában is. 1919. február 23-án, saját birtokán kezdte meg földosztást. A sok évszázados álom, úgy látszott, megvalósul. Az ország független a Habsburgoktól és ősi jussához jut végre a szegényparaszt. Ám a nemzetközi helyzet rohamosan romlott. A Vix-jegyzékkel bizonyossá vált, hogy Károlyi nyugati orientációja illúzió. A megoldatlan belső problémák a helyzetet a végsőkig élezték. Károlyinak március 21-én választania kellett: szocialista, vagy ellenforradalmat segít-e győzelemre. Lemondott és átadta a hatalmat a proletariátusnak. Csak akkor hagyta el az országot, amikor úgy érezte, hogy a helyzet már reménytelen. Hosszú száműzetésében mindig a távoli hazára figyelt: tettei, művei, a nemzet lelkiismerete. 1928-ban ellátogatott a Szovjetunióba. A tízes években földrajzi alapon hirdetett orientációt Oroszország felé, most már tisztult világnézettel közeledett a Szovjetunióhoz. Első emigrációjának utolsó állomása London. A felszabadult Magyarországra huszonhét évi távollét után térhet haza. Első útja a Károlyi-palotához vezet, melyet jelképesen átad a magyar népnek. Néhány nappal 71. születésnapja előtt Magyarország Nemzetgyűlése egyhangúlag megszavazta az 1946. évi II. törvénycikket, amely törvénybe iktatta történelmi érdemeit, ezt az elismerést adva meg ezzel Károlyinak, amit előtte csupán Rákóczi és Kossuth érdemet ki. Az egész ország ünnepelte. Hűséges felesége és harcostársa emlékezik ezekre a napokra [Károlyi Mihályné Andrássy Katinka]: "S akkor az első látogatásunk volt Parádra. S akkor ott nagyon szépen fogadtak, és nagy szeretettel, bándériumokkal, lovagoltak a kocsink mellett és ez egy nagyon, nagyon-nagyon szép emlékem van arról. Minden faluba adtak vizet és kenyeret, régi szokás szerint és akkor beszéltünk az emberekkel, igazi hazajövetel volt." Az új Magyarország a magyar békedelegáció tanácsadójává, majd hazánk párizsi követévé nevezte ki. 1949-ben a törvénysértések elleni tiltakozásul ismét az önkéntes száműzetést választotta. De legnehezebb perceiben sem adott alkalmat arra, hogy ezt a tettét vagy nevét a szocialista Magyarország ellen használják fel. Vence-ban hunyt el 1955. március 19-én. Emlékiratait így fejezi be: "Elszakadtam osztályomtól és érett ésszel, megpróbált szívvel új közösséget választottam, a dolgozókat. Velük érzem összeforrva magam elválaszthatatlanul."

Kivonatos leírás: