Elhangzó szöveg: 1975 tavaszának nagy eseményére készül Házlinger György, a Danuvia fiatal szakmunkása. [Házlinger György]: "Ha szót kapok a Kongresszuson, akkor a munkásművelődésről kívánnák beszélni, szeretném elmondani, hogy a X. Pártkongresszus óta milyen jelentős változások történtek a munkások művelődése terén, hiszen ide a kollégáim is mindannyian leérettségiztek, és a munkások általános műveltsége jelentősen növekedett. Úgy érzem, hogy ezzel nem tartott lépést az irodalom, a művészet, az üzemi és a munkahelyi demokrácia. (…) Holnap leszek harminc éves, tizenhat éve dolgozom a Danuvia 3. sz. Gyárban. Amikor befejeztem az általános iskolát, ez a gyár szerződtetett ipari tanulónak, 1961 óta dolgozom itt. Közben estin leérettségiztem, elvégeztem a marxista-leninista egyetemet, munkám az egyedi szerszámgyártás területén az első fázist, a fazonok és a furatok kialakítását végzem, mely nagy pontosságot kíván, 0.1 ezred milliméter pontosságra dolgozunk. Az ilyen szerszám értéke több százezer forintot, néha még a félmillió forintot is eléri.” [egy brigádtag]: „Hát, amikor a Gyurit elszólítja a gyülés vagy ilyen különböző munka, ami nem a műhelybe van, hát akkor a brigád tagjai az ő idejét plusz munkába hozza, tehát azt megtermeljük pluszba, amit neki meg kellene csinálni." [Házlinger György]: "Szó volt arról is, hogy esetleg elvisznek, például a Szakszervezetek Országos Tanácsa is és a Vasas Szakszervezet felé is volt ilyen ajánlás, de én maradtam a gép mellett, a gépet választottam. Egyrészt azért, mert én úgy gondolom, hogy társadalmi munkát akkor lehet végezni, hogy ha az emberek között van a társadalmi munkás, ismerje a dolgozók problémáit, hogy tulajdonképpen mi foglalkoztatja őket, és ennek alapján tudunk ténylegesen, eredményesen képviselni őket." [Novák Márta]: "Novák Márta vagyok, 24 éves. A Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár sárospataki gyáregységénél dolgozom, mint műszerész. A szüleim egyszerű emberek, anyu háztartásban dolgozik, apu útépítő. Van egy húgom, húszéves, műszerésztanuló. A gimnáziumi érettségi után szakmunkástanulónak mentem, Kerékpár- és Varrógépgyárba kezdtem, ott, mint műszerész dolgoztam egy szocialista brigádba. Brigádunk tagjai nagy többsége fiatal, a munkahelyemen szabászgépet gyártunk, párttag 1972-től vagyok. Úgy éreztem, hogy mi fiatalok, hogy ha bekerülünk a Párt alapszervezetbe, ennek munkáján élénkíteni tudunk és frissíteni. A párttagfelvételem után nemsokára alapszervezeti választó taggyűlések zajlottak le üzemünkbe, megbíztak a jelölőbizottság egyik tagjának feladataival. Végig jártam az alapszervezet tagjait, megbeszéltem az eddig végzett munkát, és azt, hogy az eddigi vezetők munkájával hogyan is vannak megelégedve és javasolják-e a további munkájukat. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy úgyis az van, amit fentről akarnak, és úgyis marad minden a régiben, nincs értelme annak, hogy mást javasoljunk, és én próbáltam őket meggyőzni arról, hogy alapszervezeti vezetőségünket mi választjuk meg, hogy ha más vélemény van, mint amit az előző vezetőség javasolt, akkor nyugodtan megválaszthatjuk azokat az embereket, akit úgy látunk jónak, hogy el tudják végezni a továbbiakban ezt a munkát. Tevékenységem után az alapszervezet vezetősége teljesen megváltozott, sok fiatal került be a vezetőségbe, és ez azóta a munkán is meglátszik. Az, hogy mért is választottak meg sorozatosan küldöttnek és végül is kongresszusi küldöttnek, azt talán abban látom, hogy taggyűléseken és egyéb fórumokon nyíltan és őszintén megmondtam a véleményem, elmondtam problémákat és ezek a problémák úgy látszik reálisak is voltak és ezért javasoltak tovább küldöttnek."

Kivonatos leírás: