Elhangzó szöveg: A repülés, a nehézségi erő leküzdése ősidők óta vágya az embernek. Valaha Daidalos és Ikarosz is úgy kísérletezett, mint ezek a mai vakmerők, akik háromszögletű szárnyakkal nekifutásból röppennek fel a Nap felé. Sport ez, hobbi, vagy egyszerűen a madarak utánzásának vágya? Nehéz eldönteni. Arról viszont biztosat tudunk, hogy az évek óta folyó tudományos munka, amely a szovjet-amerikai űrrandevút megelőzte, célját érte. Évekkel ezelőtt idén július 15-ére tűzték ki a randevú dátumát. Ehhez mindenekelőtt egységesíteni kellett az Apollo és a Szojuz űrhajók összekapcsoló berendezését. A biztonságos működést a szovjet és amerikai szakemberek többszörösen ellenőrizték. Összehangolták a földi irányítóközpontok munkáját is. Kölcsönösen megtanulták egymás nyelvét, meglátogatták egymást a kijelölt űrpilóták. A páratlan vállalkozás parancsnokai Stafford és Leonov. A legénység tagjai Kubaszov, Brand és Slayton. Minden eshetőségre tartalékban várakoznak Rukavisnyikov és Filipcsenko szovjet, valamint Bean és Evans amerikai űrhajósok. A kiképzőközpontokban tudósok és szakemberek irányítása mellett a repülési program minden egyes fázisát a legapróbb részletekig begyakorolták. A Szojuz hordozórakéta indítása után hét és fél órával később indul Cape Canaveralból az Apollot szállító Saturn lB. Csak így jöhet létre a találkozás. A két űrhajó többszörös pályamódosítás után kapcsolódik össze, miután a Szojuz 36-szor, az Apollo 29-szer kerülte meg a Földet. Összekapcsolódás után az amerikai személyzet két tagja átkel a szovjet űrkabinba, s ezzel egyidejűleg létrejön a telefon- és a TV- összeköttetés. Összesen négy alkalommal látogatnak át egymáshoz. Negyvennyolc órás közös repülés után a szétkapcsolt űrhajók a szokásos módon, Kazahsztánban, illetve a Csendes-óceánon szállnak le. A kísérlet tudományos értékén túl talán remélhető, hogy a szovjet-amerikai együttműködés nemcsak a kozmoszban hoz további eredményeket, hanem itt, a Földön is.

Kivonatos leírás: