Elhangzó szöveg: Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotó élete lezárult. De ő az a művész, akivel naponta találkozunk. A szabadságunk születését megörökítő, szimbólummá lett Gellért-hegyi emlékműve, számtalan köztéri szobra mindennapjaink állandó társa marad Budapesten és Londonban, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, szerte a nagyvilágon. Csaknem hét évtizedet átfogó alkotói pálya a XX. században. Megélte az egymásnak ütköző stílusok, művészi mozgalmak és forrongások számos csatáját. Mindvégig a maga szabta utat járta. Önnön alkotó erejében bízott, a művészet belső rendjében hitt. Képzőművészetünk történetében már életében kiemelkedő rangot szerzett. Filmkockák őrzik gazdag életének néhány mozzanatát. Londonban mintázta meg Bernard Shaw portréját és életre szóló barátságot kötött a nagy angol íróval. Budapesti műtermében készítette Vorosilov marsall mellszobrát, aki későbbi magyarországi látogatásain mindig felkereste a művészt. Bensőséges barátság fűzte Kodály Zoltánhoz. Utolsó éveiben írásba foglalta művészi hitvallását. Élete 90. esztendejében készült róla ez a felvétel Bécsben, a Magyar Napokon. 90. születésnapján mondotta [Kisfaludi Strobl Zsigmond]: "Én most már sajnos kevesebbet dolgozom, mint azelőtt, de dolgozom állandóan, csináltam egy pár dolgot, amelyek részbe most bronzöntődébe vannak, részbe pedig elvitték külföldiek is, portrékat csináltam, kicsikét fáradt vagyok. Nincs panaszom. Legyek egészséges és tudjak dolgozni! Mer ha ez megvan, akkor nincsen hiba, semmi. De hogy ha nem tudok dolgozni, akkor, akkor finita la komédia." Utolsó szavaiban még életkedv csillan, s az elkerülhetetlennel való bátor szembenézés is. Kisfaludi Strobl Zsigmondot a Mező Imre úti temetőben, a magyar művészet halhatatlanjai között helyezték örök nyugalomra.

Kivonatos leírás: