Elhangzó szöveg: Nagy veszteség érte a magyar filmművészetet. Fehér Imre filmrendező életének 49. évében elhunyt. Utolsó útjára elkísérték pályatársai, akik a felszabadulást követő új honfoglalás idején egy akarattal indultak csatára az új magyar film megteremtéséért. Fehér Imrének sikerült, ami csak keveseknek: Bakaruhában című filmje világszerte elismert remekmű. Későbbi műveiben újkori történelmünk egy-egy drámai epizódját elevenítette meg. Utolsó éveiben szinkron művészeink vezetője volt. Végzetes betegsége előtt néhány nappal szólt a műfajról kameránk előtt. [Fehér Imre]: "A színészet az egy olyan speciális mesterség, amelyik tulajdonképpen a, a pillanatok újra való megteremtésének a művészete. Hát arra, hogy ezt a pillanatot rekonstruálni tudjuk, arra, arra nagyon sok minden áll rendelkezésre. Ez egy nagyon bonyolult, összetett dolog a színészi memória, amelyik nem pusztán szöveget jegyez meg, hanem a, a szövegek azok valamilyen szituációra utalnak, ebbe a szituációba megindul a színész fantáziája, ez a fantázia elindít egy gesztust, ebből a gesztusból származik egy indulat, ebből az indulatból egy újabb gesztus, vagy maga a szó, a dialógus, ami szintén egy gesztus."

Kivonatos leírás: