Elhangzó szöveg: Huszonöt éve járják az Állami Déryné Színház társulatai a távoli falvakat, tanyaközpontokat. A negyedszázad alatt tizenhárommillió néző látta Déryné utódait. (Botár Endre szinkron:) " – Havonta ez körülbelül húsz előadást jelent vidéken és a többit Pesten vagyunk. Azt jelenti, hogy Pest a kiindulópontunk és onnan megyünk ki, mint ahogy kijöttünk ma ide Kompeszére. – Mi már nem teljesítünk missziót, abból a szempontból, hogy rossz körülmények között játszunk. Ezt inkább a idősebb színészeink végezték el. Mi most már nagyon szép, több millió forintból felépült kultúrházakba játszunk. – Jó estét kívánok mindenkinek! Remélem, jó kedvük van! – Kérek szépen egy É-t, egy szép É-t! – Jó estét kívánok! Muzsikálnánk egy kicsit, ugyebár! (…) – Hun vótál te, he? – Az én kislányom becsületét hurcolod te olan nőszemélyekhez, mi? – Apám, apám! Hallgasson meg engem előbb! (…) – Parasztgyerek vagyok, tehát kaszáltam, kapáltam életemben. Tudom, hogy mit jelent az, hogy bejönni este a színházba. – A közönségről? Hát nagyon kedvesek. Emlékszem, mikor a Kaktusz virágának a címszerepét játszottam, kopogtak a női öltöző ajtaján, nénike bedugta a fejét és egy kis piros virágot hozott, azt mondta, hogy: Kedveském, ma virágzott ki a karácsonyi kaktuszom, fogadja el tőlem ezt az első virágot! Hát szóval ez a szeretet az, ami minket tényleg mindenért kárpótol. (…) – Elnézést, hogy tetszett az előadás? – Nagyon tetszett. Nagyon jó volt! – Hogy tetszett az előadás? – Nagyon jó volt! Nagyon tetszett! – Nagyon tetszett! – Nagyon jó volt! – Kakuk Marci! Az minden pénzt megért!"

Kivonatos leírás: