Elhangzó szöveg: Ott, ahol a Parlament mellett ma rendezett parkban kanyarog a kettes villamos, harminc éve hidat avattak: a legendás Kossuth hidat. [Mistéth Endre tervezőmérnök]: "Ez az oszlop a mi felemelkedésünk szimbóluma, erre az oszlopra már csak, mint egy műemlékre emlékezik vissza a mai generáció. Ennek a hídnak a tervezett élettartama 10-15 év volt, mert hiszen azt kellett nekünk pótolni, azt a 10-15 évet, amíg Budapest város hídjainak túlnyomó többsége fel nem épül. Ezt a hidat először fából terveztük. Azután ahogy kiderült, hogy az országban már több fellelhető faanyag nincsen, fokozatosan került előtérbe az acél. És a fellelhető acélanyagok közt a Csepeli Művek udvarán talált csöveket véltük alkalmasnak arra, hogy a Kossuth hídba beépítsük. Az a hősi időszak, azt ma már vannak korosztályok, akik ezt el se tudják képzelni." Tizenöt-húsz fokos hidegben, éhezve dolgoztak a hídépítők, szinte puszta kézzel, éjjel és nappal. A betonpillérek álltak már, de a vasszerkezet még nem volt kész, amikor a zajló jég elsodorta a szerelőállványokat. A híd a szétrombolt, kettészakított fővárosnak az életet jelentette: időre el kellett készülnie. 1946. január 18-án, a pesti hidak halálának első évfordulóján átadták a forgalomnak. A feszített munka emberéletet is követelt. Tizenöt évig állt ezen a helyen. Amikor a többi, végleges Duna-híd felépült, 1961-ben lebontották. Napjainkban pontosan az egykori Kossuth híd vonalán, csak a Duna medre alatt, a metró negyven másodperc alatt robog át Budára. Az élet hídjának néhány darabja ma is szolgál: két főtartója a Felső-Dunán, Rajka közelében köti össze a partokat.

Kivonatos leírás: