Elhangzó szöveg: A csepeli gyáróriásban már hagyomány, hogy évente egyszer látogatóba hívják a dolgozók csemetéit. Válogatott vidámságok keretében ismerkednek a gyerekek az apukák, anyukák gépeivel, szerszámaival. Élményt gyűjtenek saját felnőtt életükhöz. (szinkron:) "Egy órakor bementünk a gyárba apuval s akkor először ilyen kis állatok voltak a gyárnál, olyan kockák. Kockákon is. A rajzkiállításon nyertem, és mentünk, és először bementünk, ahol vannak a gőzkalapácsok és az apu megmutatta mindet, és mutatott egy összenyomó gépet, azt nem tudom, hogy mi a neve annak, és azt mondta az apu nekem, hogy mutassam meg, hogy melyik az ő hegesztőkocsija, és megmutattam neki, mer már tavaly azt régen láttam azt a hegesztőkocsit, de mégis megismertem. Meg egy motorcsónakba beleültem, a munkásőrök motorcsónakjába, és akkor elmentünk megnéztük a búvárokat is és apu hazament. Én meg, én is vele." "Hát én, ha odamennék, én szívesen dolgoznék. Milyen munkát? Hát legszívesebben gépírónő lennék." "Ugrottam a, ugráltam a gumiszőnyegen. Voltam lángosevő versenyen, de nem lettem első, az volt a baj benne, volt ilyen harckocsi, az tetszett nekem legjobban, mert szeretem az ilyen harci és vadászati eszközöket. Én keresztanyámmal voltam benn a gyárban, először bementünk, ahol dolgozik, szakácsműhelybe, s akkor levezettek minket a hőközpontba, ahol nekik adagolják a hőt, hogy tudjanak főzni." "Az enyém még kicsi, de azért hoztam el, szeretném, ha folytatná ő is a vasas szakmát. Hát én nem kívánom, hogy legyen mondjuk mérnök vagy mi, amit a képességei futja, egy jó szakmunkás lesz, de jó szakmunkás! Véleményem szerint egy jó szakmunkás az többet tesz az asztalra, mint egy rossz mérnök, úgyhogy…" "Érdekes lehet, hogy szívesen dogoznák ott. Nehéz, de ha már az ember egy kicsit megerősödik, akkor má’, hát könnyebb azt a munkát elvégezni. Lehet, hogy hát azoknak a munkásoknak kicsit olyan, hát, hogy mondjam, koszos a munkájuk, de hát azér’ szép dolog lehet az, hogy mikor például Martin-kemencébe kifolyik az öntősbe a pirosan csillogó vas és akkor azt formába öntik és munkájuk eredményeként hát, hogy fejlődik a ipar." [Levente Péter]: "De, ha tetszett, nemsokára visszavárhat Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára s valahány név a naptárba. Eljövök még hozzátok. Viszontlátásra pajtások! Sziasztok!"

Kivonatos leírás: