Elhangzó szöveg: 1976 szeptembere. Olaszország déli tájait még nem érte el az ősz. Capri, Sorrento andalító vidékén ezekben a hetekben sem csökken a turisták száma. Az ókor nagy tragédiájának színterén, a Vezúv hamujában fulladt Pompeji város kiásott oszlopai között ezrek csodálják Róma kultúrájának megmenekült emlékeit. Európa egyik legszebb tengeröblében, a nápolyi kikötőben turistahajók és vitorlások egész flottája horgonyoz. Az öböl fölött a kétmilliós metropolisz világvárosi közlekedése dübörög. A régi idilli dallamok szülőföldje egy esztendeje új realitással hallat magáról. Az 1975. évi választásokkal a város baloldali vezetőkre, kommunista polgármesterre bízta sorsát. Ezen a szeptemberi hétvégén az utcákat tüntetők foglalták el: Nápoly ünnepelt. Az Olasz Kommunista Párt központi lapja, az L'Unit? idén itt rendezte meg szokásos évi fesztiválját. A már népi ünnepnek számító két hétben az olasz kommunisták és a szimpatizáló százezrek szórakoztak, politizáltak, felkeresték a szocialista országok sajtókiállítását. Tizenegy testvérlap mutatta be országának, népének életét, eredményeit. A jugoszláv, a bolgár, az NDK párt lapjainak kiállításai között sikert aratott a Népszabadság fotótablókkal, magyaros emléktárgyakkal gazdag pavilonja. A napok előrehaladtával egyre sűrűsödött a látogatók sora. De az érdeklődés középpontjában két héten át mindvégig a Szovjetunió életéről, munkájáról beszámoló információs anyag állt. Az esték a szolidaritási gyűléseké és a kulturális eseményeké voltak. A Magyar Munkásőrség hatvantagú férfikarának hangversenyén megjelent Valenzi polgármester és a fesztivál vendége, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja is.

Kivonatos leírás: