Elhangzó szöveg: Bizony elkelne egy pár helyen a gépi adattároló berendezés. Itt van például a marhapasszusok ügye. (szinkron:) "Hát ez valamikor még a Monarchia idejéből maradt ránk és nagyjából az a formula is maradt. Valami formába a marhalevélre szükség van, tudniillik ez az állatnak a személyi igazolványa lényegében. Ami hát, igazság szerint végig kíséri az állatot életén keresztül az elhullásig, illetőleg a levágásig. Állategészségügyi szempontból különösen nagy jelentősége van, mert ha valamerre elvisznek állatot, azt csak úgy vihetik el, hogyha itt a tanácsházán a marhalevél-kezelő a megfelelő könyvbe iktatja az adatokat és abból esetleges járvány esetén utána tudjuk keresni és a helyi állategészségügyi hatóságokat értesíteni tudjuk és a járvány megelőzésére megfelelő intézkedések tehetők." "Mikor bejön a termelő ide mihozzánk, akkor elkérem tőle a fedeztetési papírt, azon kívül a befizetett száz forintos csekket és akkor le van írva, hogy hány darab sertése van, milyen színűek. Annak alapján kiállítom a sertésnek a marhalevelét, darabonként fizet tíz forintot a hat hónapon aluli kis sertésekre. Akko’ bekönyveljük, és minden marhalevelet visszaadunk, csak kizárólag a borjúknak a marhalevelet nem adjuk ki, mer’ azokat átadjuk az állatorvosoknak és akko’ arró’ tudják, hogy kinek született kis borjúja s kimennek a tanyára és kiviszik a fülszámot. (…) Az állami támogatásos kérelemnél fel kell tüntetni, hogy mikor adja be az illető a kérelmet, fel kell tüntetni a nevét, hol lakik, a tehén mikor született, milyen színű, az állattulajdonosnak a személyi igazolványszámát, a tehenének a füljelző száma, a tehén járatlevél száma, a született borjú füljelző száma, járatlevél száma, a vemhes üsző leellett ’976. április 2-án, ’75. március 31-én négy darab tehene volt, a leellett üsző négy évi tartása 1980. március 2-án jár le, állami támogatása tizenkétezer forint. Ez minden egyes kérelemné’ ezt végig legépelni kell és nyilvántartásba vezetni regiszteres füzetben." "– Négy anyadisznó, három, kettő, mikó’ mennyi, tehén három, kettő, miko’ mennyi, ló kettő, most jelenleg egy igaz, de… Mindég van itten, évente, hogy hányszor, amikó’ mᒠbe kell jönni passzust csinátatni, irányítani, átírás satöbbi, ujujuj. – Mennyit időt tetszik itt eltölteni? – Hát az attó, oszt mán nem lehet aztán egyáltalán elő, hogyhíjákot venni, mer’ van miko’ órahossza, van miko’ félnap, van miko’ másfél órahossza vagy két óra hossza. – Valamikó’ háromszor is begyüvünk, hogy egy paksust tudjunk kapni. Nem is egyszer vót má’, hogy három nap is fenn vótunk paksusé, olyan sokan vótak. – Egyebet nem tudunk csináni, csak tűrni." A Minisztertanács határozata értelmében 1977. január 1-től módosítják az eddigi körülményes eljárást. (szinkron:) "– Mióta tetszik állatokkal foglalkozni? – Ekkora gyerekkorom óta e. – Igen? Akkor már nagyon sokat járt ide, ugye? – Hajajaj! – Hány éve jár ide a tanácsra? – Én, hát nem akarok hazudni, de biztos negyven."

Kivonatos leírás: