Elhangzó szöveg: Amióta Lumi?re levetítette első mozgó filmjeit, mérhetetlen mennyiségű filmanyag gyűlt fel a világ számos archívumában. Nem kevés ebből ma már muzeális érték. Az 1945 után alapított Magyar Filmarchívumban is rohamosan nőtt a megőrzendő filmanyag. A Filmtudományi Intézet vásárlások, cserék és az újonnan gyártott filmek beszerzése útján állandóan gyarapítja az archívum anyagát. A régi polcok véglegesen beteltek. Elkerülhetetlenné vált, hogy új tárolóhelyiségek épüljenek. A korszerű filmtárral nemcsak a rakodóterület növekedett meg, berendezése alkalmas a gyorsan elöregedő filmszalagok szakszerű kezelésére és jól szolgálja legfontosabb feladatát, a filmtörténet kutatóinak munkáját. Felépülése jó alkalom Híradónknak, hogy néhány, csak kevesektől ismert muzeális filmrészletet mutassunk be. A régi filmek varázsa teszi, hogy a Filmtudományi Intézet saját mozija, a Filmmúzeum Budapest legsűrűbben látogatott, legnépszerűbb filmszínháza. A filmtörténet nagy, vagy csak nagyhírű alkotásai, a múlt kiemelkedő és ma is sokat emlegetett színészeinek megörökített művészete sokakat vonz ide. (szinkron:) " – Hát, mér’ szeretem a régi filmeket? Valami más, mint a mostani filmek. A mostani filmeket nehezebb megérteni. – Nagyon szeretek idejönni, mert itt egy filmet adnak mindig, tetszik tudni, és azt olyan lassan játszák le, hogy megérthető. – Csak a régi filmeket szereti vagy pedig a… – Na, nem. Szeretem az újakat is, csak ezeket a túl moderneket nem kedvelem."

Kivonatos leírás: