Elhangzó szöveg: Az Ország Háza után most egy budai lakásban. Heten élnek itt együtt, nem rokonok, nem testvérek, mégis egy család. Anyácska, igazi nevét kérte, ne említsük, hét gyermeket nevelt fel eddig, egyedül. Államunk anyagiakkal segíti ugyan, de otthont, családot ő teremtett. Ez az életműve. (szinkron:) " – Na, tessék! Ki jössz? Te jössz Laci. – Én jövök! – Dobjál! – Öt. – Öt. – Egy, kettő, három, négy, öt. – Szerencsekerék és 2 ezret. – Júúúj! (…) – Tűzoltó leszek. Az Eri küldött, Tibi olvastat, vagy az Anyu, vagy pedig én olvasok magamtól. – Zoológus leszek vagy pedig afrikai állatkutató. Szokott lenni a tévébe ilyen sorozatok, ilyen vadászokról. Most nekem ez tetszik. Szeretem az állatokat. – Itt nagyon jól érzem magam. Mer’ ez az anya, harmadik szülőnél vagyok. Nagyon jó hozzánk, mindenünk megvan. – Most Erikának, a kislánynak keresünk újra testvérkét, mert a két fiú igen erős és nagyon egyedül van a kislány és ez így nem jó. A véletlen sodorta hozzánk Mártit, aki 14 éves volt, amikor hozzánk került és akkor már a negyedik nevelőanyja nevelte. – Anyácskának a sulijába jártam, ő tanított engem, én pedig most mᒠmegkezdtem a pályámat, mint óvónő, úgy dolgozom. – Hétéves koromba kerültem ide, amiko’ anyám meghalt. Hát tulajdonképpen nevelőanyám nélkül nem lettem volna az, aki vagyok. Nevelőanyámat, tanár. Ritkán szoktam így használni, hogy nevelőanyám, legtöbbször anyámnak mondom és, hát rengeteget dolgozik. Reggel elmegy 7-kor, fél 8-kor és sokszor van úgy, hogy később jön haza, mint én. – Nem, nem érzem magam majdnem soha fáradtnak se. Este se, későn. Mindig nyújtanak annyi örömet, hogy feledtetik az aznapi komiszságaikat és rosszat. Minden kicsi gyereket, minden intézetből családba tennék. Odaadnám őket, hogy nevelődjenek együtt egy melegebb, egy sokkal inkább nekik való környezetben. (…) – Fiatalember, segítsen! Segíts! Ne az újaddal! Hol a villád? Hol a villád? Na, azér’! Kisasszony! Jó étvágyat gyerekek! (…) – Most együtt itt heten vagyunk. Kis vejem is együtt van velünk, bízva abban, hogy a következő évben talán sikerül lakáshoz jutniuk. Hogy milyen egy vérszerinti gyerek, azt nem tudom, mert olyan nekem nem volt, de egyet biztosan állíthatok, hogy semmivel se rosszabbak, mint azok a gyerekek. Ha visszanézek erre a húsz évre, akkor meg kell állapítanom, hogy nem cserélnék senkivel a világon, és ha még egyszer kezdeném, újra ugyanezt csinálnám. Nem szeretném befejezettnek minősíteni a kis Lacikával sem. Ha sikerül korengedélyt kapnom és hamarabb nyugdíjba menni, akkor azt remélem, hogy még a harmadik generációt is fölnevelem."

Kivonatos leírás: